Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - GAUCSÍK ISTVÁN: Szlovák-magyar pozícióharc és nyelvkérdés a két világháború közötti szlovákiai iparos társadalomban

GAUCSÍK ISTVÁN SZLOVÁK-MAGYAR POZÍCIÓHARC ÉS NYELVKÉRDÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI SZLOVÁKIAI IPAROS TÁRSADALOMBAN Az alábbiakban a szlovákiai iparos társadalomban tapasztalható, az etnikai törésvonalak mentén kialakult érdekellentéteket szeretném bemutatni. A kérdéskört a szlovák-magyar viszony egyik alig vizsgált aspektusából, a gazdasági, különösen az iparos érdekérvényesítések szempontjából közelítem meg. A szlovákiai iparosság nemzetiségileg heterogén halmazt alkotott, a szlovákok mellett a legnagyobb csoportot a magyar és a német iparosok képezték. A tárgyalt korszakban az egységes iparos érdekvédelem sarokkövévé éppen az a kérdés vált, hogy a nem szlovák iparosokat lehetséges-e bevonni a szlovákiai iparos döntéshozatali folyamatokba, és ezzel a rövid- és hosszú távú elképzelések megvalósítása megegyezésen nyugszik-e vagy konfrontáció és bizalmatlanság árnyékolja-e be a nyelvileg és kulturálisan különböző közösségek egymáshoz való viszonyulását. Egy erős érdekképviselet olyan csoportokra támaszkodhatott volna, amelyek összekapcsolják akaratukat az egész társadalom nézeteivel, szükségleteivel és érdekeivel. Az alábbiakban, figyelembe véve a problémakör összetettségét és az alapkutatások hiányát, csupán a szlovák-magyar reláció néhány tényezőjének a bemutatására törekszem, így nem foglalkozom a szlovák iparos szervezetek kiépítésének folyamatával, hanem az iparosszövetség kialakítását és a kisebbségi nyelvhasználati jogok érvényesítését vizsgálom. Céhek, iparosok, etnicitás A magyarországi céhes termelés és a céhszervezet több tényező együttes folyományaként alakult és változott a 14-19. század között. Befolyásolták a táji-földrajzi adottságok, a történeti meghatározottságok, a kulturális háttér, az árutermelés technikai-műszaki színvonala, a piaci kereslet és kínálat; a nemzetiségi, nyelvi sajátosságok csak az egyik és nem éppen a legnagyobb súlyú részelemet képezték.

1 Az egykori felső-magyarországi régió kisiparosságának történeti gyökereit a középkori, etnikailag sokszínű kézművességben és szerveződéseiknek az előképeit a céhszervezetben, a németországi példákat követő testvérszövetségekben (fraternitas, Bruderschaft), tehát az egyes szakmabeliek érdekszervezeteiben fedezhetjük fel.

2 A céhek azokban a nagyobb népességszámú, különböző kiváltságokkal rendelkező, gazdaságilag jelentősebb szabad királyi városokban, egyházi központokban és fejlődő mezővárosokban jöttek létre, amelyekben a növekvő kereslet következtében szakosodott kézművesiparágak alakultak ki. Helyi szinten a céhek a tagok érdekvédelmét látták el, gondoljunk csak a kontárok, a céhen kívüliek elleni fellépésükre vagy a versenyhelyzetek semlegesí1 Magyar néprajz III. Kézművesség. Szerk.: NAGYBÁKAY PÉTER Budapest, 1991. (Továbbiakban: NAGYBÁKAY) 30-31. A magyarországi céhek Európában elfoglalt helyére SPIESZ, ANTON

: Das Zunftwesen des Königreiches Ungarn und sein Platz im Gesamteuropäischen Zunftwesen. In: Internationales Hand-werksgeschichtliches Symposium, 20-24. 11. 1978, Szerk.: SOMKUTI ÉVA-ÉRI ISTVÁN-NAGYBÁKAY PÉTER Veszprém, 1979. 293-307. A mai Szlovákia területének céh fejlődésére SPIESZ, ANTON: Remeslo na Slovensku v období existencie cechov. Bratislava, 1972. 1 NEMESKÜRTHYOVÁ, EUDMILA: Pociatky cechov na Slovensku (Porovnanie s vyvojom v Nemecku a Cechách). In: Zborník Slovenského národného múzea, História, LXXX, 26. 1986. 215-226. 16