Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - FARAGÓ TAMÁS: A járvány és A források egy történeti demográfus szemével (Adalékok a hagyományos demográfiai rendszer vizsgálatához)

megtéríttetésére, mint a járvány emberi veszteségeinek megállapítására.

1

6 E jegyzék alapján viszont módunk volt a járvány területi kiterjedésének több időmetszetben történő rekonstrukci ój ára.

1

7 Ahol rendelkezésünkre állnak az anyakönyvi adatok, ott részletesen rekonstruálni tudjuk a járvány szóban forgó településen történt lefolyását és egyúttal módunkban áll a katasztrófára vonatkozó hiányzó iratanyag információit pótolni, illetőleg a meglevő dokumentumok valóságtartalmát ellenőrizni. A 19. századi kolerajárványok esetében melyek időszakára vonatkozóan a mai Magyarország és Burgenland területéről egyházközségi szinten, nem nominális bontásban az évenként összegzett népmozgalmi adatok nyomtatásban is rendelkezésünkre állnak'

4 — ugyanezeket a vizsgálatokat egy nagyobb régióra vonatkozóan is el tudjuk végezni. Az anyakönyvekből megállapítható „túlhalálozások" — a járványmentes évek halandósági szintjét meghaladó mértékű halandósági veszteségek — mértékéből a hivatalos jelentéseknél pontosabban megbecsülhető a járványhalandóság valódi nagysága is.

1

4 Ha nem állnak rendelkezésünkre ilyen összegzések, illetőleg az anyakönyvi adatok eredendően hiányosak a vizsgált korszakra nézve, akkor a járvánnyal fertőzött települések száma alapján is következtetni lehet egy járvány méretére és területi kiterjedésére. A Helytartótanács ugyanis folyamatosan értesítést kért a járványhelyzet településenkénti alakulásáról s e jelentések egy része (főként Károlyi Sándor hagyatékában) fennmaradt.

2

0 Mint korábban említettük, a járványokra vonatkozó források hol a készítés, hol a különleges helyzet okozta bizonytalanságok miatt mindenképpen komoly ellenőrzésre szorulnak, mely nem állhat meg a hagyományos formai alapokon nyugvó kritikánál. Először is ellenőrizni kell az adott járványra vonatkozó források időbeli és területi teljességét. Gyakori jelenség ugyanis a korábbi korszakok összeírásai esetében, hogy a számszerű adatok összeállításával gyakran tisztában nem levő (vagy a jelentések hiányait szándékosan titkolni igyekvő) hivatalnokok nem teljes adatsorokat összesítenek — előfordul, hogy egy megyei összesítésből akár több járás adatai is hiányozhatnak — és küldenek fel a főhatóságnak.

2

1 Ha a tér- és időbeli teljességet sikerült megállapítani (illetőleg a hiányokat korrekciókkal kiegészíteni), akkor rekonstruálnunk kell a járvány okozta veszteségek méretét és 1

6 Későbbi levéltári kutatásaink során Nagybányán előkerült az 1742-1743. évi máramarosi pestis áldozatainak csaknem teljes névszerinti jegyzéke, ennek összesített eredményeit azonban a megye nem küldte fel sem a régió pestis biztosának, Károlyi Sándornak, sem a helytartótanácsnak. (A félben maradt országos összesítőben fele akkora népességszámmal szerepel a megye, és a veszteséglistának az országos levéltárban őrzött iratok között sincs nyoma, szemben a megye által igen precízen összeállított kordonállítási költségek összesítésével és az annak megtérítésére irányuló kérelemmel. (FARAGÓ, 2007. 37—40.) 1

7 FARAGÓ, 2007. 40. (térkép). 1

8 A népmozgalom főbb adatai községenként, 1828-1900. Összeáll. KIJNGER ANDRÁS Budapest, 1972-1984. 8 kötet. '

G MÁDAI LAJOS: Hat nagy kolerajárvány és a halandóság Magyarország dél-dunántúli régiójában a XIX. században. Demográfia (1990) 33, no. 1-2. 58-95. Már Keleti Károly is a halandósági adatok alapján hajtotta végre az 1872-1873. évi kolerajárvány hivatalos veszteségadatainak korrekcióját. (KELETI KÁROLY: Magyarország népesedési mozgalma 1864-73-ban és a cholera. Budapest, 1875. 56.) 2

0 E módszer alkalmazhatónak látszik az utolsó, 1738-1742. évi pestisjárvány monografikus feldolgozására is, mellyel kapcsolatban Dávid Zoltán csak az első lépéseket tehette meg. DÁVID ZOLTÁN: AZ 1738-40. évi pestisjárvány pusztítása Magyarországon. Orvostörténeti Közlemények (1973) 69-70: 75-130. Vö. FARAGÓ, 2007.49-51. 2

1 A módszer, legalább is a 19. század közepéig, gyakran „bejön", mert a központ hivatalnokainak inkább csak az tűnik fel, ha egy jelentés nem érkezik be, a teljességet nem mindig szokták ellenőrizni. 13