Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - FARAGÓ TAMÁS: A járvány és A források egy történeti demográfus szemével (Adalékok a hagyományos demográfiai rendszer vizsgálatához)

mációk mind megyei, mind azon belül községi szinten jól mutatja az 1709-1710 évi pestis nyomait, pusztításának nyomait (2. ábra) annak ellenére, hogy természetesen szükség volt az adatok némi korrekciójára.'

5 2. ábra A puszta telkek száma keletkezésük időpontja szerint Máramaros megyében (1675-1714) 200 Forrás: az 1715. évi országos összeírás (2004) után számítva Ugyanezen pusztásodási adatokat az utolsó, 1742. évi máramarosi pestis alkalmával bekövetkezett halálesetekhez viszonyítva, — ahonnan nominális halálozási jegyzékkel is rendelkezünk — egyértelműen bizonyítható, hogy a puszta telkek és a pestisben elhalálozottak száma között igen szoros az összefüggés. Nem egészen ez a helyzet viszont a menekültek esetében, ahol a járvány, mint kiváltó ok mellett már egyéb szempontok — a menekülő jogi státusa, jobbágy esetében a földesúrhoz/uradalomhoz való viszony, a gazdálkodási perspektívák — is szerepet játszhattak az elvándorlók számának és arányuknak alakulásában. 1

5 A szóbeli bevallások adatai — különösen, ahogy az időben megyünk visszafelé — az 5-re és 0-ra végződő évek esetében sűrűsödnek (ami egészen a 19. század végéig gyakran tapasztalható a korbevallásoknál is), ez azonban esetünkben a pestis okozta csúcsot nem befolyásolja. Problémát inkább az okozott, hogy a pusztásodási bejegyzések némileg egyenetlenek: a falvak negyed része és az öt kamarai mezővárosból négy a vizsgálható 45 év alatt egyetlen pusztásodást sem jelentett, ami irreálisnak tűnik. (Az 1715. évi összeírás [2004] után számítva). 11