Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - FARAGÓ TAMÁS: A járvány és A források egy történeti demográfus szemével (Adalékok a hagyományos demográfiai rendszer vizsgálatához)

Még a 18-19. században is — amikor már felsőbb nyomásra kialakul a járványokkal kapcsolatos írásos ügyintézés — gyakran találunk terjedelmes fehér foltokat egy-egy járvány rekonstrukciójának kísérlete során. Számos ok rejtőzhet ennek hátterében. Meghalhat az anyakönyvet vezető lelkész és nem, vagy nem azonnal áll valaki a helyére. A járványtól való félelem miatt a közszolgák egy része igyekszik távol maradni a fertőzött területektől, így információik gyakorta pontatlanok, másodkézből szerzettek, a valós helyzet gyakran keveredik bennük a rémhírekkel, s az utókor kutatójának esetenként igen nehéz a fennmaradt töredékes részletekből a teljes történetet kibogoznia. Ráadásul a hagyományos világjárványainak időszakában a közfeladatokat ellátók túlnyomó többsége nem képzett szakember, hanem társadalmi pozíciójának, származásának köszönheti rangját és beosztását, így az esetek többségében ténylegesen nem rendelkezik a feladata ellátásához szükséges ismeretekkel, készségekkel és beállítottsággal. Máramaros megye esetében például az 1831. évi kolerajárvány idején többnyire orvosi ismeretekkel nem rendelkező, ideiglenesen kinevezett biztosok, a helyi bírók és az itt fekvő kamarai uradalom, illetve a sóbányák tisztviselői voltak kénytelenek adatokat szolgáltatni a kolerajárvány előrehaladásáról, a népesség egészségi állapotának változásáról a megye és a régió kolera biztosa számára. Összehasonlítva viszont egymással az orvosok és nem orvosok által írt jelentéseket, egyértelműen látható, hogy az utóbbiak csak az esetek 40 százalékában merik azt mondani, hogy kolerás halottat láttak, a halálozások szerintük felerészben csak „kolera-gyanúsak", vagyis bizonytalanok voltak a halálokok megállapítása terén. 1. táblázat: 1831. évi kolerajelentések az adatszolgáltató képzettsége/foglalkozása szerint Forrás: MOL С 66. Fons 12. 1831. pos. 2867. Tudósító fog- A megállapított betegség A betegek sorsa N lalkozása valósákolera más megbemegmegmég gos gyanús betegtegedett halt gyóbeteg kolera ség gyult Orvos 75,6 4,7 19,7 100,0 36,8 25,4 37,8 193 Kolera-biz46,3 31,3 22,4 100,0 64,2 0,0 35,8 67 tos Köztiszt-vi32,6 58,5 8,8 100,0 67,9 18,1 14,0 193 selő Összesen 53,0 31,6 15,5 100,0 54,1 18,5 27,4 453 N 240 143 70 453 245 84 124 Még hiányosabban írták össze a megbetegedettek adatait, mivel csak a halottak számában voltak biztosak, ám abban, hogy hányan betegek, illetve a még élő betegek közül kik tekinthetők kolerásnak, nem. Ebből következőleg viszont az orvosi ismeretekkel nem rendelkező jelentéskészítők által gyűjtött adatok kétséges értékűek és ezek alapján csak 8