Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - MÉRLEG - Katus László egyháztörténeti tanulmányai és cikkei Szerk.: GÖZSY ZOLTÁN-VARGA SZABOLCS-VÉRTESI LÁZÁR Pécs, 2007. (MÓZESSY GERGELY)

sai erről a felkészültségről, szellemről árulkodnak: kivételes forrás- és szakirodalom-ismeretről, valamint témája iránti nyilvánvaló lojalitásról, amely azonban egyáltalán nem csökkenti személyekre, tettekre, egész korszakokra vonatkozó kritikus megjegyzéseinek éleit. Maguk az írások roppant változatosak. A professzor tágabb összefüggések, századokon átívelő folyamatok megrajzolásában mozog a legotthonosabban, de ezek fontos részleteit a szükséges aprólékossággal fejti ki, amire kiváló példa a Szentszék és hazánk kapcsolatainak csaknem másfél évszázadát összefoglaló tanulmányban Rákóczi követküldésének ismertetése. Iskolatörténeti (bencés rend) és plébániatörténeti (Szegvár) írásai módszertani, forráskezelési szempontból is példaértékűek. Nagy öröm viszontlátni azokat a különösen élvezetes stílusú ismeretterjesztő cikkeket is, amelyek annak idején a Rubicon folyóiratban önmagukon messze túlmutatva egy szélesebb közönség érdeklődését irányították — elsősorban a középkori — egyháztörténet különböző vetületeire. Különösen a régmúlt mindennapjait állítja plasztikusan olvasói elé Katus László. Kiemelendő az eredendően szintén ismeretterjesztő céllal született összefoglalás Prohászka Ottokárról, akinek „modern katolicizmusa" a szerző szellemiségét bevallottan döntően befolyásolta. A könyv szerkesztőit megoldhatatlan feladat elé állították a nagy ívű, egész korszakokat átfogó, egyszersmind eltérő terjedelmű, stílusú és jegyzetapparátusú (vagy azt teljességgel nélkülöző, ismeretterjesztő) írások. Ezek ugyanis önmagukban, egyenként jók és élvezetesek; koherens egésszé azonban nem állnak — nem is állhatnak — össze. A kötet egészében így sorjáznak a gondolati ismétlődések és a zavaró kronologikus ugrások. Utóbbiak egy részét átgondoltabb, következetesen végrehajtott szerkesztéssel ki lehetett volna szűrni. Sajnálatos a dátumalakok néhol előforduló nyelvtani helytelensége (felesleges pontok, l-jén alakokból rendszeresen kimaradó ,j"), illetve az Országos Széchényi Könyvtár nevének következetesen helytelen írása. (Tudom, hogy az alapító Széchényi Ferenc maga is gyakorta írta nevét Széchenyi alakban; de ha már a Magyar Nemzeti Múzeum alapításkor ezt két é-vel tette, és ezt követi az utódintézmény, akkor illik tiszteletben tartani a döntést.) A Pécsi Hittudományi Főiskola gondozásában megjelent kötet — akárcsak több előde — tartalmi szempontból messze túlmutat azokon a kereteken, melyet a kiadványsorozat címe (Seria Históriáé Dioecesis Quinqueecclesiensis) kijelöl. Ez egyáltalán nem baj, de felveti azt a kérdést, hogy mi alapján döntenek a sorozatszerkesztők arról, hogy a főiskola további — esetleg egyháztörténeti vonatkozású — kiadványait a sorozat részének tekintik-e. Jelen, igényes kivitelű köteten felbukkanó, impresszumban fel nem oldott másik sorozati szám (PHF 6) így a bibliográfusok számára okoz fejtörést. Mózessy Gergely 102