Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - MÉRLEG - A magyarországi szerzetesrendek apostoli vizitációja 1927-1935. Szerk: SOMORJAI ÁDÁM Pannonhalma, 2008 (CSÍKY BALÁZS)

vizitátor, illetve az apostoli delegátus a pannonhalmi főapáti koadjutor, a piarista tartományfőnök és a csornai premontrei apát megválasztásában, illetve kinevezésében játszott fontos szerepet, megoldva ezzel az említett rendek vezetési válságát, ugyanakkor beavatkozva a rendek életébe. Milyen hatással volt tehát az apostoli vizitáció a magyarországi szerzetesrendi megújulásra? Át kell-e értékelnünk ennek fényében a szakirodalomban olvasható megállapításokat? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása újabb alapos kutatásokat igényel. A források alapján feltűnő az is, hogy a férfi és a női szerzetesrendeket másképp kezelték. Bár a női szerzetesek létszáma Magyarországon (is) messze meghaladta a férfiakét, csupán egy vizitátort neveztek ki számukra, akinek tevékenysége sokkal tovább húzódott (1927-1932 között), mint a vele egy időben, a férfirendek számára kinevezett másik vizitátoré. A női rendek számára nem tartottak második vizitációt sem, amely a szerzetesi reform további ellenőrzését lett volna hivatva megvalósítani. Aronfíy Ferenc jelentése a női rendekről nem tűnik olyan alaposnak, mint Hubert Hansen jelentései. A harmadik vizitátor, Magdics Ignác esetében — jelentéseinek hiánya mellett — a személye vet fel kérdést: miért éppen őt választották ki a feladat elvégzésére, hiszen ő egy kevésbé ismert ember volt. Somorjai Adám közli a vizitált női rendek külön felsorolását, hivatalos rövidítéssel és latin névvel együtt. A kötet használatát nagyban megkönnyítette volna a rendek magyar nevének megjelölése, hiszen a szakirodalomban más rövidítések és néha más latin nevek is olvashatóak, mint ebben a kötetben.

3 Különösen a nagyon hasonló nevű szerzetek azonosítása esetében lett volna ez könnyebbség. A kötethez egyébként a benne szereplő személyek életrajzai, irodalomjegyzék és többféle mutató is tartozik, ami viszont a használatot nagyban megkönnyíti. A kötet harmadik része a komáromi (komárnói) bencés ház önállósulási törekvéseit mutatja be 1923 és 1947 között. A csehszlovák kormány 1919-ben zár alá helyezte a rendház birtokait és visszaadásukat ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a rendház függetlenedik a Magyar Bencés Kongregációtól. Az önállósulási törekvések egyik érdekes eredménye, hogy a Szerzetesi Kongregáció 1938-ban döntést hozott arról, hogy a komáromi ház nullius apátság rangjára emelkedhet, bár ez a gyakorlatban nem valósult meg. Ugyanakkor a komáromi rendtagok — a csehszlovák kormány ellenkezése dacára — részt vehettek az 1933-as pannonhalmi főapátválasztásban, mivel a Szentszék megtalálta a bonyolult helyzet jogi megoldását. A harmadik rész nem kapcsolódik az apostoli vizitációhoz, hiszen a komáromi (komárnói) rendház Csehszlovákia területére esett, így nem vizitálták. Ugyanakkor a bencés rendtörténet témája keretbe foglalja az első és a harmadik résszel a kiadványt. A kötet címe tehát egyszerre többet és kevesebbet is mond a tartalomnál: kevesebbet, hiszen nem közli az apostoli vizitáció teljes anyagát, és többet, mert más téma forrásait is tartalmazza a könyv, és a megjelölt időhatáron kívül eső iratokat is hoz. A szerző szerint még nem adott a történelmi távlat a téma érzelemmentes megközelítéséhez, valamint az egyes szerzetesrendek tagjainak feladata a munka folytatása, az anyag feldolgozása, mert egyrészt ehhez speciális rendtörténeti és egyházjogi ismeretekre lenne szükség, másrészt „az egyes rendi közösségek múltjának feldolgozása az egyes rendek saját önbecsülésének része.'''' (114, 123. p.) A történelmi távlat hiányát már maga 3 PUSKELY MÁRIA: Keresztény szerzetesség. Történelmi kalauz. 2. köt. Budapest., 1995, 1161-1163. Puskely részben más rendi rövidítéseket közöl, mint Somorjai. 96