Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - MÉRLEG - A tanácsrendszer adatai Csongrád megyében és Szegeden Szerk.: BLAZOVICH LÁSZLÓ Szeged, 2007. (ANTAL TAMÁS)

MERLEG A TANÁCSRENDSZER ADATAI CSONGRÁD MEGYÉBEN ÉS SZEGEDEN Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXXVI. Csongrád Megyei Levéltár Szeged, 2007. 221 oldal Archontológia és prozopográfia — két kevéssé ismert, ámbátor a történész és az egyéb társadalomtudományi kutatók számára rendkívül nagy haszonnal alkalmazható, praktikus műfaj. Talán azért találkozhatunk ritkán velük, mert összeállításuk igen időigényes, sok információ pontos feltárását és rendszerezését igényli. Az archontológia hivatali tisztségviselők névjegyzékét tartalmazó, teljességre törekvő lajstrom, amely elnevezése valószínűleg az antik görög archonokra (athéni választott tisztviselőkre) utal. A 17. század óta Magyarországon is ismertek e névjegyzékek, amelyek a főispánok, máskor a királyi személynökök vagy éppen az egyes dikasztériumok személyzetének teljes listáját tartalmazzák. A 19. században a város- és megyetörténeti monográfiákkal egy időben szorgalmazták a helyi (területi) archontológiák megalkotását is. A 20. században valóságos tudományos műfajjá emelkedett, amelynek olyan jeles művelői voltak, mint Kollányi Ferenc, Chobot Ferenc, Csáky Károly Emánuel, Trócsányi Zsolt, Köblös József, Bona Gábor és — talán a legismertebbként — Engel Pál A kortárs kutatók is vállalkoznak olykor e megmérettetés-számba menő munkára; példaként Fejes Imrét és Turbuly Évát említjük meg e helyt. A prozopográfia lényegében személyi adattár, amely egy meghatározott szempontrendszer alapján azonosítható személyek körének adatait tartalmazza. A társadalomtörténeti jellegű adattárak gyakran helytörténeti arculattal is bírnak, miként a szegedi polgárcsaládok (Hábermann Gusztáv) vagy a szegedi községi tanyai iskolák (Berta Tibor) esetében. Ugyanakkor ismertek egyéb prozopográfiák is; országosan is kiemelkedő közülük Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város adattára 1937-ből. Miként érzékelhető, e két műfaj művelői távoli korszakok személyiségeinek neveit örökítik meg, azonban a „közelebbi" időkkel csak kevesen foglalkoznak. Kifejezetten ritkán vállalkoznak a kutatók a hazai „létező szocializmus", vagyis az 1949/50 és 1989/90 közötti történelmi periódus közigazgatásának kutatására. Találó Ruszoly József jogtudós azon megjegyzése, mely szerint ez még egy „szürke sáv", amelyet a jogtörténészek még nem, az alkotmány- és közigazgatási jogászok már nem kutatnak. E tudománytörténeti háttér ismeretében üdítő kivételként említendő a Csongrád Megyei Levéltár új kiadványa, amely a Csongrád megye tanácsainak tisztségviselői (1950-1990) címet viseli, s mind archontológiai, mind prozopográfiai részt is tartalmaz. A kötetet Blazovich László szerkesztette. Valóban úttörő jelentőségű kötetről van szó, hiszen történelmünk máig „félve közelített" időszakának adatsorát olvashatjuk benne, amely jóval túlmutat névjegyzéki jellegén: nem csupán Csongrád megye, a Csongrád megyei járások (a csongrádi, a szegedi, a makói és a szentesi), a megye városai (Szeged, Csongrád, Makó, Szentes és Hódmezővásárhely), valamint hatvanöt községe tanácsrendszerbeli köztisztviselőinek seregszemléje tárul elénk a hivatali idejükre és beosztásukra vonatkozó napra pontos adatokkal, hanem tanulmányozhatjuk egyúttal a megye és a városok közigazgatási szervezetének és azok intézményeinek változásait is. A jegyzék ugyanis a hivatali szervezet módosulásait is 91