Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - KUTATÓK ÉS LEVÉLTÁRAK - A levéltári kutatószolgálat ma - kérdések, feladatok, tendenciák. Kerekasztal-beszélgetés. (SZERK.: HORVÁTH J. ANDRÁS)

A LEVÉLTÁRI KUTATÓSZOLGÁLAT MA — KÉRDÉSEK, FELADATOK, TENDENCIÁK Újszerű kutatási tematikák jelentkezése; nem tudományos irányultságú kutatók hatékony tájékoztatásának lehetőségei; levéltári adatbázisok internetes hozzáférésének biztosítása; a kutatószolgálat szervezésének problémái; a kutatási esetek, kutatóforgalom elemzésének kérdései; valamint a nyilvános magánlevéltárak anyagának hozzáférhetősége képezték a Budapest Főváros Levéltárában, 2008. szeptember 25-én megrendezett kerekasztalbeszélgetés tárgyát. (Résztvevők voltak: Czenthe Miklós, Gajáry István, Horváth J. András, Kenyeres István, Kiss Anita, Kovács Eleonóra, Mózessy Gergely, Reisz T. Csaba, Szécsényi Mihály, Szilvay Gyula, Toronyi Zsuzsanna, Trostovszky Gabriella, Zalai Katalin.) Módosuló kutatói érdeklődés HORVÁTH: Felvetnék egy alapvető kérdést, ami szerintem sokakat foglalkoztat. Megfigyelhető egy igen jelentős elmozdulás a kutatói érdeklődés és a kutatások jellege tekintetében az utóbbi időben. A forrásokat jól ismerő és azok kötöttségeit messzemenően figyelembe vevő, azokhoz alkalmazkodó és az eredeti segédletekre támaszkodó kutatói magatartással szemben olyanféle kutatói igények és tematikák jelennek meg, amelyeket a hagyományos segédletek és a fondok szerkezeti meghatározottságai nem feltétlenül támogatnak. Ennek folytán kihívás előtt állnak nemcsak a közlevéltárak, de a magánlevéltárak is. Hogyan tudunk megfelelni ezeknek az intenzívebb társadalomtörténeti vagy mentalitástörténeti vagy — bárhogy nevezhetjük — módosult kultúrtörténeti irányultságú kutatási igényeknek. Ezzel függ össze a családtörténeti és a személyes vonatkozású kutatások tökéletes eluralkodása is persze a kutatási terepen. TORONYI: EZ tökéletesen igaz, csak én úgy vélem, hogy ez nem elsősorban a levéltárak problémája, s végkép nem a kutatószolgálatra vetítve. Ez inkább a historiográfia mai változásait fedi le. Manapság nem a pozitivista történetírásnak megfelelő témákat választják, hanem egyre inkább elmozdulás érzékelhető a történettudományon belül. Ma már mást kutatnak és nyilvánvaló ennek folytán a családtörténeti kutatások megnövekedett szerepe is. Szerintem arról kell beszélgetnünk, hogy mindennek milyen praktikus megoldásai lehetségesek. Hiszen mindez tény. Inkább a levéltárak énképéhez avagy a feladatkör meghatározásához tartozik, hogy mit is gondolunk a levéltárról, mint intézményről. Elsősorban megőriznünk, összegyűjtenünk és konzerválnunk kell az iratanyagot, s azt a tudományos kutatók számára hozzáférhetővé tenni? Vagy ennél sokkal populárisabb intézménnyekké kell válnunk? MÓZESSY: A kutatószolgálatban a talpraesett embereket kell elhelyezni, akik a felkészületlen avagy az „extra" igényekkel rendelkező kutató számára jó ötleteket tudnak adni. Segédleteink nem képesek a kutató fejével gondolkodni, mire átszabnánk őket, változnak a kutatói trendek. 24