Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - KUTATÓK ÉS LEVÉLTÁRAK - BÁRDOSSY PÉTER: Családfakutatások a magyar levéltárakban — kitekintései a határon túlra

a kutatóbarát gyakorlat kialakítása ma már nem ütközik jelentős akadályokba, hiszen az alapvető nyelvi kommunikációhoz nem nyelvvizsga bizonyítvány szintű tudásra, csupán alapfokú angol nyelvi kommunikációs ismeretekre lenne szükség. Ezen ismeretek viszonylag könnyen és gyorsan megszerezhetőek lennének egy-egy — a levéltári feladatokhoz igazodó szókincsre építő — szervezett néhány hónapos munkahelyi nyelvtanfolyam során is! * A fentiekben igyekeztem bemutatni azokat a viszonyokat, melyek bennünket, mint kutatókat fogadnak azokban a levéltárakban, ahol nemzetünk múltjának egy szeletét, a családtörténeti forrásokat őrzik. A bemutatott hazai és külföldi példákon keresztül láthatjuk, hogy eltérő gyakorlati megoldásokkal találkozhatunk. Ezen belül kétségtelen, hogy a magyar levéltári rendszer az elmúlt két évtizedben jelentősen „kinyílt" a kutatók előtt és számos, a kutatók szempontjából kedvező változás történt. Célszerű lenne azonban elgondolkodni néhány olyan változtatáson vagy fejlesztésen, melyek egy sokkal kezelhetőbb, a levéltári szolgáltatásokat rugalmasabbá és eredményesebbé tevő gyakorlathoz — és szabályozáshoz — vezethetne. • Némileg ésszerűbb és egységesebb internetes honlapok kialakításával a kutatók sokkal jobban tudnának tájékozódni a kutatási lehetőségekről, a forrásokról valamint a levéltár nyújtotta szolgáltatásokról. • Hasznos lenne, ha valamennyi fondjegyzék legalább angol és német nyelven is olvasható lenne. • Magyarországon a levéltárak megyei rendszere található, amely a korábban bemutatott szlovák regionális megoldástól eltérő. Ettől függetlenül rendkívül célszerű lenne, ha egy-egy megyei levéltárban elérhető lenne valamennyi, az adott megye területén lévő egyházi anyakönyv mikrofilmjének egy-egy másolata. Ezzel egyrészt jelentősen megkönnyítenénk a helyi kutatók lehetőségeit, másrészt megszűnnének a MOL-ban gyakorta tapasztalható „tülekedős" időszakok, valamint a vidéki kölcsönzés körüli problémák. • Szükséges lenne felülvizsgálni azt a gyakorlatot, mely az egyes mikrofilmek adott kutatónál lévő idejét 30+30 napban határozza meg. • Megoldást kellene találni a reprográfia kérdésére is úgy, hogy figyelembe vesszük a modern technikai eszközök alkalmazását is. • Vizsgálni kellene azokat a lehetőségeket, melyekkel a levéltárakban őrzött iratanyagok digitalizálása és szélesebb körben való terjesztése válna lehetővé. Nem lenne haszontalan, ha ebbe a körbe pl. a mikrofilmek digitalizálása is belekerülhetne, melyek elérhetőségét akár az interneten keresztül is biztosítani lehetne. (Jelenleg is több levéltárunkban folyik az 1895 utáni állami anyakönyvek másodpéldányainak mikrofilmezése. „Felhasználóként" kérdezem: Miért nem élünk a sokkal korszerűbb digitalizálás eszközével?) Csupán néhány ötletet vetettem itt fel, melyekkel úgy gondolom, hogy számos más kutatótársam, mi több levéltáros is egyetért. Azt is tudom, hogy az elvi egyetértés mellé hiányzik az anyagi háttér, hogy pl. a mikrofilm másolást és/vagy digitalizálást el lehessen végezni. 22