Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 2. szám - EGYETEMI LEVÉLTÁRAK - KISSNÉ BOGNÁR KRISZTINA: A művészeti egyetemek levéltárai

KISSNÉ BOGNÁR KRISZTINA A MŰVÉSZETI EGYETEMEK LEVÉLTÁRAI A magyarországi levéltári szervezet fejlődése során a 20. század utolsó évtizedeiben vált lehetővé a felsőoktatási intézmények forrásainak szakszerű összegyűjtése, az iratanyagok megőrzését és feldolgozását biztosító gyűjtemények, levéltárak megalakítása. Az egyetemi szaklevéltári rendszer késői kibontakozását a nagyon sajátos hazai egyetemtörténeti fejlődés indokolja. Magyarországon a rövid életű középkori kezdemények után csupán a 17. században jött létre az első tudományegyetem Nagyszombaton. A Pázmány Péter esztergomi érsek által alapított universitas a 18. század végén királyi fennhatóság alá került és először Budára, majd Pestre költözött. Az 1700-as évek végétől az egyetemen egymás után kezdték meg működésüket azok az intézetek, tanszékek, amelyek a 19. század második felétől fokozatosan kiépülő szakoktatás alapjait szolgáltatták. A müszaki-, agrár- és gazdaságtudomány felsőfokú oktatására létrejött iskolák mellett 1872-ben Kolozsváron megalakult az ország második tudományegyeteme. A dualizmus korában hatalmas lendülettel fejlődésnek induló kulturális és művészeti élet képviselői is fontosnak tartották, hogy hazai intézményekben váljon lehetővé a tehetséges fiatalok magas szintű képzése. A napjainkban már egyetemi rangú művészeti felsőoktatási intézmények közül négy iskola elődje kezdte meg működését az 1800-as évek második felében (Színház- és Filmművészeti Egyetem - Országos Színészeti Tanoda 1865; Magyar Képzőművészeti Egyetem - Országos magyar királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde 1871; Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem — Magyar királyi Zeneakadémia 1875; MoholyNagy Művészeti Egyetem - Országos magyar királyi Iparművészeti Tanoda 1880), míg a táncművészek oktatására létrehozott Magyar Táncművészeti Főiskola alapítására 1949ben került sor.

1 A 19. századi kezdetek óta különböző oktatási szinteken (akadémia, főiskola, egyetem), változó elnevezésekkel és szervezeti felépítéssel, de folyamatosan működő iskolák történetét dokumentáló iratok helyzete nagyon különböző módon alakult. Az egyik legmostohább sors a színészképzésre vonatkozó anyagoknak jutott. Az 1945 előtt keletkezett dokumentumoknak csak töredéke maradt fenn, amely rendezett állapotban az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Kézirattárában kutatható. Az egyetem rektori hivatala 1884-től őrzi a hallgatói nyilvántartások kisebb hiányokkal megőrződött sorozatát.

2 A történeti értékű források jelentős mértékű pusztulása miatt az intézményi levéltár létrehozására a közel jövőben nem sok remény van. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen sem működik szaklevéltár. A viszonylag jelentősebb mennyiségű iratanyag az irattárban található. Az iskola történetét dokumentáló források közül kiemelkedő jelentőségűek az igazgatói, főigazgatói, rektori hivatalok iratai, amelyek évenként eltérő mennyiségben ugyan, de 1884-től folyamatos sorozatot alkotnak. A tanári értekezletek jegyzőkönyvei az 1906 és 1925 közötti időszakból ma1 A művészeti felsőoktatási intézmények 1990-ig tartó történetének legfontosabb eseményeihez ld. Hat évszázad magyar egyetemei és főiskolái. Szerk: SZÖGI LÁSZLÓ, Budapest, 1994. (Továbbiakban: Hat évszázad) 2 Az 1884 előtti hallgatói névsorok a kiadott évkönyvekből, illetve a 19. században összeállításra kerülő jubileumi munkák alapján rekonstruálhatók. A folyamatos anyakönyvi sorozat az 1910-es évekből jelentősebb hiányokkal áll csak rendelkezésre. 41