Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 2. szám - EGYETEMI LEVÉLTÁRAK - VARGA JÚLIA: 50 éves az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára

Józsefné alakította ki, aki erről kéziratos segédletet is készített/ Ekkorra nagyjából a raktári férőhely is betelt, úgyhogy jó ideig leálltak az iratátvétellel. Változást ebben a pangásban az egyetem 350 éves jubileumára történő előkészületek hoztak, amelynek során az új egyetemtörténet megírásának szükségessége ráirányította a figyelmet az Egyetemi Levéltár fejlesztésére.

6 1983-ban a Levéltár hivatalosan szaklevéltárrá alakult, megnövelték személyi állományát és raktári kapacitását. Az új, dinamikus vezetéssel az élen a Levéltár munkatársai megkezdték az egyetem különböző szervezeti egységeinél - már nem csak a központi hivatalokban - fellelhető történeti iratok céltudatos felmérését és intenzív begyűjtését, feldolgozását és kutatásra bocsátását. Néhány éven belül két és félszeresére nőtt az iratanyag, kiegyenlítve az elmúlt évek nagy iratbegyűjtési adósságait. A levéltári anyag tagolásának új szerkezetét alakították ki, amely a mai napig lehetővé teszi az iratok gyarapítását és az új fondok megfelelő logikai besorolását. A fondrendszer kialakításában számolva a további gyarapodással a fondokat nem egyszerű növekvő számsorrendben, hanem számkontingensekre tagolva alakították ki. Ebben az 1-50. fondig tartó csoportba az egyetem központi hivatalainak, a már megszűnt vagy jogelőd intézményeknek, s a karon kívüli, önálló szervezeti egységeknek az iratai kerültek. Az 50-100-ig tartó fondcsoportban az Állam- és Jogtudományi Kar iratai, a 101-250-ig tartó csoportban a Bölcsészettudományi Kar szervezeti egységeinek iratai, a 251-350-ig tartó fondcsoportban a Természettudományi Kar szervezeti egységeinek iratai, valamint a 351-400-ig tartó csoportban a Tanárképző Főiskolai Kar szervezeti egységeinek iratai kaptak helyet. A 401. fondtól a személyi hagyatékok kezdődnek. A mintegy négy évig tartó nagy iratbegyűjtés és feldolgozás lezárásaként 1988ban elkészült és megjelent a levéltár első repertóriuma, amely a 64 fond iratanyagát 536 fm terjedelemben, fond- és állagbevezetőkkel, a raktári egységek szintjéig tartó részletességgel ismertette.

7 Harmadik hullámnak a rendszerváltástól eltelt évtized iratbegyűjtése számítható, ezt az időszakot már a rendszeres és szabályszerű iratgyarapodás jellemezte. Az egyetem szervezete a kilencvenes években alapvetően még nem változott, hanem a hagyományos struktúrában működött. A levéltári anyag korábban kialakított szerkezete bevált, a gyarapodás során újonnan kialakított fondok a számkontingens rendszerben logikailag a legmegfelelőbb helyre kerültek. Ebben az időszakban az egyetem központi szerveitől, a rektori hivatalból és a dékáni hivatalokból újabb másfél évtized iratanyaga került a Levéltárba, egészen 1990-ig. Új elemként jelentkezett az egyetem hallgatóságára vonatkozó forrásanyagok gyűjtése: a törzskönyvek átvétele valamennyi kartól 1967-ig, a beiratkozási lapok átvétele 1990-ig, valamint az államvizsga és szigorlati jegyzőkönyvek levéltárba kerülése. Kisebb mértékű volt a tanszéki anyagok gyarapodása, egyrészt a Levéltár raktári kapacitásának szűkössége miatt, másrészt, mert a tanszékek általában csak helyváltoztatásuk esetén fogadták szívesen az ilyen jellegű kezdeményezést. Jelentősebb volt a személyi fondok gyarapodása, néhány professzori hagyaték a gyűjtőköri elhatárolás pontosítása révén az Egyetemi Könyvtár Kézirattárárból átkerült a Levéltárba. Meg5 DR. PAPP JÓZSEFNÉ: A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Levéltár fondjainak és állagainakjegyzéke. Budapest, 1978. (Kézirat) 6 A jubileum előtt elkészült egy tematikus repertórium mindazokról a levéltári és kézirattári forrásokról, amelyek az egyetem történetéről a legkülönbözőbb hazai közgyűjteményekben megmaradtak. Ld: Egyetemünk történetének levéltári és kézirattári forrásai 1635-1970. /-//. Szerk. SZÖGI LÁSZLÓ Budapest, 1982. 7 Kiss JÓZSEF MIHÁLY-SZÖGI LÁSZLÓ-UJVÁRY GÁBOR: AZ Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára 16351975. In: Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 10. Budapest, 1988. 36