Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MŰHELY - Vajda Tamás: Forradalmi diákmozgalmak Szegeden: eseménytörténet napról-napra / 69–77. o.

ság elnöksége, s megállapították, hogy „a magyarországi forradalom a szovjet csapatok megszállása és a Kádár-kormány megalakulása tényével befejeződött". November 6-é.n délelőtt harckocsikkal zárták körbe a szovjetek a városházát, s a Forradalmi Nemzeti Bizottság több tagját (köztük Perbíró professzort és Végh Joachim főiskolai tanárt) letartóztatták. Perbíró professzort 15 perces fogva tartás után a frissen felállított városi tanács első elnökhelyettesévé nevezték ki. Délután már a szovjetek hirdettek kijárási tilalmat. Ezzel a forradalom Szegeden véget ért, s kezdetét vette a megtorlás. A nap folyamán Nagy Imre Resli Pál és Ambrus János, valamint Tóth Imre és Kiss Tamás hallgatókkal együttműködve újjászervezte a MEFESZ-t, felvette a kapcsolatot a munkástanácsokkal, s közös fellépéseket terveztek a forradalom vívmányainak védelmében. November 7-én Perbíró professzor javasolta Baróti Dezső rektornak, hogy a profeszszori kar szavazzon a kormány melletti nyilatkozatról, s így az egyetem rendezze viszonyát az új politikai formációkkal. Baróti a professzori karral közösen egy nyilatkozatot fogalmazott meg, amely szerint: „Támogatjuk a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány minden intézkedését, amely a béke helyreállítására, a munka felvételének biztosítására és népünk szociális jólétének emelésére irányul... Elítélünk minden fasiszta vagy reakciós törekvést, ugyanakkor ellenzünk minden sztálinista restaurációs kísérletet." A nyilatkozattal egyidejűleg a professzori kar Fodor Gábor és Hetényi Géza professzorok felvetésére összeállított egy memorandumot is az új kormány számára. Ebben leszögezték: „Rendezni kell a szovjet-magyar viszonyt és ennek keretében bizonyos idő elteltével a szovjet csapatokat vonják ki Magyarországról. Az ENSZ tűzze napirendre a magyar kérdést. Az országgyűlésben legyen helyük a munkástanácsoknak. A karhatalmi szerveket tisztítsák meg az AVH volt tagjaitól" A memorandumot vivő delegációt

18 Kállai Gyula művelődési kormánybiztos fogadta, s a kormány nevében elutasította a követeléseket. A megtorlás Sok fiatal nem tudott belenyugodni a politikai visszarendeződésbe. Ezért sztrájkra felszólító és Kádár-ellenes röplapokat szövegeztek, nyomtattak, és ezeket terjesztették a városban. Egyik leghíresebb röplapjuk a ,JVyílt levél Kádár Jánoshoz" címet viselte. A kemény karhatalmi fellépés következtében azonban november végére a forradalmi szervezetek közül már csak a MEFESZ és az üzemi munkástanácsok léteztek. A MEFESZ szervezett tevékenysége is mindinkább megszűnőben volt, s tagjai illegalitásban folytatták munkájukat. A röpcédulázást olyan hallgatók végezték, akiknek nagy része ugyan a MEFESZ tagja volt, ezekhez az akciókhoz azonban a MEFESZ-nek mint szervezetnek egyre kevesebb köze volt. A MEFESZ hivatalos működése a rá nehezedő politikai nyomás következtében kénytelen volt fokozatosan távolodni az október 20-i gyűlés követeléseitől. Szegeden az utolsó komolyabb restaurációellenes megmozdulás december 6-án történt. Ekkor már karhatalmistákkal oszlatták fel az egyetemisták csoportosulását. Az akciót követő szigorúbb járőrözés december 8-án este tetten ért két egyetemistát, amint röpcédulákat ragasztottak („Z-e az orosz zsarnokság kiszolgálóival!" és ,J£lég a mocskos hazugságokból!"). Mindkét egyetemista őrizetbe került és eljárás indult ellenük. A röplapo1K A memorandumot Fodor Gábor, Hetényi Géza, Bónis György cs Jancsó Miklós, nemzetközileg is elismert professzorok vitték fel a kormányhoz. 75