Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - HÍREK - Apró Erzsébet: A magyar levéltári rendszer jövője: javaslat a levéltári rendszer reformjára: beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 2007. november 6-án, Budapesten tartott szakmai napjáról / 62–67. o.

erre. Bőven elég lenne, ha a levéltári törvény és a kapcsolatos jogszabályok betartása betű szerint megvalósulna! Minisztériumi hozzászólások A Közgyűjteményi Főosztály főosztályvezetője építő jellegű összejövetelnek nevezte a hallottak alapján a rendezvényt, ahol a levéltárak határozottan és sokszínűen közelítették meg a kérdést. Az itt elhangzott vélemények a minisztériumba kerülnek, így ott együtt látják mind a három közgyűjtemény (könyvtár, múzeum, levéltár) elképzelését. A jelenlegi helyzetben úgy látja, hogy az érdekérvényesítésben a levéltárak a leggyengébbek. Azt kell mérlegelni, hogyan lehet ezen változtatni. Koncepciókra, konszenzusos véleményekre van szükség. Úgy látja, hogy a levéltárosok túl sokat várnak a stratégiától, pedig az nem terjedhet ki minden részletre. Azt viszont látni kell, milyen kárunk van abból, ha nincs ilyen. Ki kell választani azokat a közös kitörési pontokat, amiben konszenzust lehet elérni. A stratégia nagy vonalakban összegezze a főirányokat. Egyértelmű: erős vázra és az egyes részkérdések részletes és pontos kidolgozására van szükség. Le kell írni, meddig akarunk eljutni öt, illetve tíz év távlatában. Reálisan kell megközelíteni a kérdést. A cél, hogy jobb érdekérvényesítést érjen el ez a szakterület. Véleménye szerint, az ahogy dolgoznak a levéltári szakmai szervezetek, és a két leírt szakmai anyag példaértékű. A Levéltári Közleményekben megjelent tanulmányt példának állította a társszakmák elé annak széles kitekintése, az alapos körüljárás okán. A Levéltári Kollégium anyagának konszenzus-kereső szándéka dicséretes. Látszik, hogy az ellentétes nézeteket egyeztetni akarják, keresik a konszenzust. Miniszteri előterjesztés készül november végére, mely a szolgáltató levéltár ürügyén a levéltári stratégia legfontosabb sarokpontjait fogja tartalmazni. így sok apró prioritás lépésenként megoldható. Ettől a finanszírozás nem nő, de prioritásokat fel lehet állítani, amikhez lehet pénzt szerezni. A levéltári stratégia egy nagyobb stratégia, a kulturális stratégia része lesz. Semmi olyan nem történik, ami a levéltárosok gondolkodását lezárná. Olyan előterjesztés, szakanyag készül a vélemények alapján, ami a legelfogadhatóbb. Most egy kitörési pontot lehetett találni: ez a „szolgáltató levéltár," ami nem azt jelenti, hogy csak erre szűkül le a levéltárkérdés. Kiemelte továbbá, hogy olyan helyzetképet kell összeállítani, amely „statisztikai adatok alapján a stratégiát is megmutatja a hívószavakhoz: pl. internetes szolgáltatás, ezek igénybevétele, iratértékelés. " Fontos, hogy az is lássa a helyzetet, aki nincs benne. Ma másra van szükség, mint 20-30 évvel ezelőtt. A helyzetkép egzakt módon látható legyen, mutassa az előzményeket és a folyamatosságot. Ebben nyújtsanak a levéltárak segítséget. Pl. elkészült az informatikai stratégia, vannak különböző programok (állományvédelmi, savtalanítási stb.), így nem kell más, ezekből logikus csomópontokat kell megjelölni. Kockázatelemzésre van szükség. A strukturális átalakítás kapcsán kiemelte, hogy „ a döntéshozó ne a szervezeti változtatás pénzigényével szembesüljön, hanem a demokratikus követelmények teljesíthetőségével. A miniszteri előterjesztésben átszervezési ötlet nem lesz. " Az átszervezésnek van szakmai és közigazgatási oldala; a levéltár mindkét ághoz kapcsolódik, amit a problémafelvetés szintjén kell kezelni. A szakma feladata különböző megoldásokat felkínálni. Értelmes jövőképre van szükség. 64