Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - HÍREK - Szabó Csaba - Szabó Gyula: Azbeszttartalmú levéltári dobozok cseréje a Magyar Országos Levéltárban / 50–54. o.

SZABÓ CSABA— SZABÓ GYULA AZBESZTTARTALMÚ LEVÉLTÁRI DOBOZOK CSERÉJE A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN Az ásványi eredetű, különböző magnézium-szilikát összetételű, tűszerű kristályokból felépülő azbeszt rendkívül veszélyes anyag, a légutak legszűkebb szakaszaiban elakadnak (a rostok,) de lejutnak akár a tüdőig is. A szervezetbe bekerült lebonthatatlan azbeszt betokozódik és kóros elváltozások kialakulását idézheti elő több éves lappangási idővel. Háromféle megbetegedést okozhatnak: asbestosist, mesotheliomát és tüdőrákot. Az azbeszt okozta megbetegedések túlnyomó többsége halálos kimenetelű. Pontos gyakoriságukat ugyan nem ismerjük, de különböző országokban végzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az asbestosisok közel 100%-ában, a mesotheliomák 85%-ában, a tüdőrákoknak mintegy 5%-ában szignifikáns foglalkozási azbeszt expozíció mutatható ki. Szignifikánsnak tekinthető a 25 rost-évnél nagyobb azbeszt exponzíció. (1 rost-év = 1 munkaév teljes munkaidőben végzett munka olyan munkahelyen, ahol az azbeszt rost koncentráció 1 rost/cm3.) Hazai vizsgálatok szerint a tüdőrákok 4,6%-át azbeszt okozza. Megnyugtató azonban, hogy a levéltárak egyáltalán nem tekinthetők a szignifikáns foglalkozási azbeszt expozíciótól veszélyeztetett munkaterületnek. Magyarországon az azbeszt-tartalmú termékek gyártása és felhasználása még a közelmúltban is gyakori volt. Előszeretettel alkalmaztak azbeszt-textilt (színházi függöny, tűzoltóruha), azbeszt-cementet, azbeszt-tartalmú tömítéseket, eternit-palákat, szigetelő anyagokat a legkülönbözőbb iparágakban. Igaz, a legagresszívebb kékazbeszt felhasználása 1992-től Magyarországon tilos, de a krizotil tartalmú termékek előállítása és felhasználása 2005. január l-ig még engedélyezett volt (az egyes vegyi anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról szóló 41/2000. (XII.20.) EüM-KöM együttes rendelet értelmében). A hatvanas évek második felében született a központi döntés, hogy az irattárakban és a levéltárakban őrzött iratanyag tűzvédelme szempontjából hasznos lenne az irattároló dobozok papír anyagába azbesztet keverni. Ennek köszönhetően évtizedekig együtt éltek és dolgoztak kollégáink az irattárakban és a levéltárakban az azbesztes irattároló dobozokkal. Különösen a fővárosi levéltárak, az Új Magyar Központi Levéltár és Budapest Főváros Levéltára vett át a hetvenes évektől kezdve az akkori köz- és államigazgatási szervektől, valamint a rendszerváltozást követően az egykori szocialista vállalatok felszámolóitól azbesztes dobozt. Az idők során a Magyar Országos Levéltár VI. osztályára került a legtöbb doboz ebből a típusból. Az osztály munkatársai vetették fel, hogy ellenőrizni kellene e speciális anyagú levéltári tárolóegységek azbeszttartalmát, azok egészségügyi hatásait. A MOL kivizsgáltatta a dobozok azbeszttartalmát. A hivatalos mérés megállapította, hogy a levéltári dobozok „ krizotil" azbesztet tartalmaznak. Mivel a krizotil fokozottan rákkeltő, ezért a levéltár az ANTSZ-hez fordult részben segítséget remélve, részben bejelentéssel élve. A fenntartót, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát is értesítette Prof. Dr. Gecsényi Lajos főigazgató; a Levéltári Főosztályon keresztül. Az ANTSZ uta50