Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - MÉRLEG - Fazekas Csaba: Gróf Batthyány Kázmér (1807–1854) emlékezete. Szerk. Ódor Imre, Rozs András. Pécs, 2006. (Baranyai történelmi közlemények, 1.) / 39–41. o.

dést kötő gróf példaadó, az új politikai szerepköröket kereső-kutató időszakban kifejtett tevékenységére. E példaadást fejti ki részletesen Rozs András munkája, a siklósi Batthyány-birtok jobbágyságának társadalomtörténeti bemutatásával, valamint a gróf által kötött örökváltság-szerződéseknek a szabad földtulajdonnal rendelkező paraszt-polgárság létrejöttében játszott szerepének ismertetésével, még ha mindennek végrehajtása 1848-1849 forgataga, vagy épp a parasztság elégedetlensége miatt el is maradt. Igazán hézagpótló vállalkozás Odor Imre tanulmánya, mely az 1840-es évek baranyai közéletét és pártviszonyait mutatja be, a középpontban értelemszerűen Batthyány Kázmér ellenzéki szervezkedésének bemutatásával. A baranyai folyamatok részletes bemutatása egyben a reformkori vármegye gyakori politikai arculatváltásának lehetőségét, a reformellenzék ügyének állandó kiszolgáltatottságát is illusztrálja egy alapvetően konzervatív többségű környezetben. Öt tanulmány is foglalkozik Batthyány 1848-1849-es tevékenységével. A már említett Füzes Miklós a kötetben Batthyány 1848-as baranyai főispáni és kormánybiztosi tevékenységének összefoglalásával, Pálmány Béla pedig az 1848-as népképviseleti választások alkalmával feltárható szerepvállalásának bemutatásával jelentkezett. Előbbi sokoldalúan mutatja be azt a szerepet, amelyet 1848-ban a megváltozott viszonyok között a vármegye élén álló személy betölthetett, tevékenységének társadalmi fogadtatásával együtt, utóbbi a választások jogi és társadalmi hátterének vázolása mellett a baranyai választókerületek csatározásait, a népképviselet következtében a térség politikai arculatának átrendeződését mutatja be, meglehetős részletességgel. Batthyány Kázmér 1848 októberétől lett az eszéki vár kormánybiztosa, itteni tevékenységével a kötetben két tanulmány is foglalkozik. Ijj. Rabár Ferenc inkább a forradalmi magyar kormányzat oldaláról közelítette meg az időszakot (bemutatva például, hogy a vár későbbi elestében szerepet játszott Batthyány Kázmér túlzott jóhiszeműsége), az eszéki levéltár munkatársa, Stjepan Srsan pedig szélesebb kontextusban, a város nemzetiségi, politikai összetételének és eseménytörténetének bemutatásával, a horvát szakirodalmat is feldolgozva tette ugyanezt. Batthyány tevékenységének talán legismertebb fejezetét, a független Magyarország külügyminisztereként végzett munkáját Erdödy Gábor foglalta össze. Rámutatott, hogy a rendelkezésére álló rövid idő alatt nemcsak megteremtett egy addig ismeretlen kormányzati területet, a magyar diplomáciát, hanem sikerült azt a kormányzat általános politikai irányvonalába is beágyaznia. Két nagyhatalom fegyveres erőinek árnyékában minden tőle telhetőt elkövetett a diplomáciai elszigeteltségből való kitörésre, és ezt nemcsak a nyugati nagyhatalmak irányában fejtette ki, hanem a nemzetiségi megbékélésnek is egyik legfontosabb előmozdítója lett. A diplomáciai erőfeszítések mellett a független magyar állam demokratikus továbbfejlesztésének is elkötelezett szorgalmazójává, „született arisztokratából demokrata polgárrá lett. " Az utolsó tanulmány Csorba László tollából az emigráns Batthyány Kázmért mutatja be, a törökországi száműzetéstől az 1854-ben, váratlanul bekövetkezett haláláig. Tanulmányából kirajzolódnak a negyvennyolcas emigráció törésvonalai, az olyan vitatott kérdések is, mint a korona rejtekhelyének kiderülése stb. A kötet Batthyány Kázmér életét bemutató válogatott bibliográfiával zárul {Horváth Eszter munkája), az életrajzok mellett Batthyány emlékiratainak, sajtócikkeinek jegyzéké40