Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Keresztes Csaba: A Nemzeti (Legitimista) Néppárt szervezeti felépítése és működése, 1933–1937 / 14–25. o.

háznagy alkotta a kerületi tisztikart. Egyéb tisztségeket, alelnököket, titkárokat stb. saját jogkörön belül rendszeresíthettek. 58 Létezett kerületi választmány is, amely a párt ügyeiben volt illetékes intézkedni. Ha­tározatai javaslatként jöttek számításba az országos nagybizottságnál, vagy az országos választmánynál. Elnöke a kerületi elnök, jegyzője a főtitkár és tagjai a kerület által meg­határozott számú választott kerületi párttagok. A választmány kebelén belül fegyelmi bi­zottság is működött. Az alszervezetek hasonló tisztségviselők alkalmazását rendszeresít­hették. Minden választás alapján betöltendő tisztség három naptári évre terjedt ki. A tisztújí­tó közgyűlések „szavazás felkiáltással működtek, " illetve indokolt esetben titkos válasz­tás útján történtek. A kerületek és az alszervezetek kötelesek voltak igazgatási és fenntar­tási költségeikről költségvetést és zárszámadást készíteni. 59 A párt a lefektetett alapszabályokkal ellentétben nem tudott teljesen szabályszerű működést megvalósítani, a szervezetek és a kerületek struktúrája és működési mechaniz­musa nem követte az ott előírtakat. Még jobban igaz ez a párt felső köreire, amely to­vábbra is a korábbi évtizedek klubpárt-szerű működését mutatta, ahol egy adott szemé­lyiségnek nagyobb szerepe volt, mint a választott tisztségviselőnek. A vezetés inkább nagy formátumú politikusok laza együttműködését mutatta, mintsem egy szervezetten működő pártét. A kormánypártokra jellemző „választási párt" forma sem volt ez esetben eredményes, mert míg az előbbiek rendelkezésére állt a teljes közigazgatás, addig egy el­lenzéki párt csakis a szervezettségére alapozhatta (volna) választási sikerét. Az 1936. évben a párt belső feszültségektől terhes légkörében a személyi ellentétek miatt a pártszervezés elakadt, és súlyos válság bontakozott ki. Griger Miklós ellen belső ellenzék szerveződött, akik a rossz vezetés ódiumát, sőt a korábbi választási kudarcot, és a szervezeti élet gyengülését is egyedül rá kívánták hárítani. A különböző vezető politi­kusok tájékoztató látogatásokat tettek Habsburg Ottó lakhelyére, a hollandiai Steenoc­kerzelbe, akitől saját pártbeli helyzetük megerősítését is remélték. Ottó azonban rendsze­rint csak az egymás közötti ellentétek elsimítására hívta fel őket, a párt belső vitáiban nem kívánt dönteni. A belső viszályok azonban nem csillapultak, és alaposan szétzilálták a párt egységét. A későbbiekben bekövetkező erős bomlási folyamatnak is ez lett az egyik fő oka. Ekkoriban tett Griger újabb kísérletet arra, hogy újra képviselőként tevékenykedhes­sen. Kisgazdapárti segítséggel a pomázi kerületben indult, de a kormánypárti jelölt elle­nében ismét vereséget szenvedett, amely a pártnak is nagy presztízsveszteséget jelentett. A választásból Griger 5000 pengős adósággal került ki, amelyet már a párt mecénása, gróf Sigray Antal sem volt hajlandó megtéríteni. 60 Nyárig folyamatos frakcióharcok zajlottá a pártban, amelyen a pártkeretek átalakítá­sa sem tudott segíteni, hiszen a személyi ellentétek már odáig mélyültek, hogy Griger személye teljesen zavaró lett a Somlyóéi László pártigazgató és a Payr Hugó vezette cso­port számára. A Griger-ellenes csoport azt fontolgatta, hogy egyszerűen feloszlatják a pártot, amellyel magának Grigemek a pártfunkciója is megszűnne, majd mindezek után egy új pártot szerveznének, teljesen új vezetéssel. A tervek kitudódása után Griger tájé­Uo. 1-3. Uo. 3-4. Sigray havi 1500 pengővel támogatta a pártot 24

Next

/
Thumbnails
Contents