Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - IN MEMORIAM - Czaga Viktória: Szász János (1923-2007) / 100–. o.

SZÁSZ JÁNOS 1923-2007 Amikor meghallottam a hírt, hogy itt hagyott bennünket, lázas nyugtalansággal kutattam a könyveim között, míg rá nem találtam a karcsú kötetre. Szász János: Dávid Ferenc. Kiadta az Unitárius Egyház Budapesten, 1982-ben. Hogy miért vettem elő több mint húsz év múlva? Azért, mert engem ehhez a kötethez szoros kapcsolat fűz. Közel egy évtizede ismertük már egymást, s nemcsak közeli munkatársak, hanem barátok is voltunk. Midőn láttam, hogyan küszködik a kézirat gépelésével, hogyan csapkodja pár ujjal a rozoga írógépet, felajánlottam a segítségemet. Elfogadta. S miközben úgy tűnt, én teszek neki baráti szívességet, valójában ő volt az, aki megajándékozott engem: bepillanthattam egy, a hit által erős, művelt, szabad szellem világába. Igen. Szász János szabad ember volt, a szó legtisztább és legnemesebb értelmében. Akkor is az volt, midőn a 2. világháborúban a szovjet hadsereg mindent taroló bevonulását élte át a MAORT lispei olajtelepén, s akkor is, amikor a rendszer zsigeri bizalmatlansággal, holmi kegyet gyakorolva engedte meg, hogy a fővárosi levéltárban dolgozzon. Itt, megismerve őt, környezete hamar megtanulta tisztelni és becsülni. Számunkra, körülötte csetlő-botló fiatalok számára pedig egy másik életnek — nem, ó nem a lehetőségét, hanem a — valóságát mutatta fel. Szász János 1946. március 31-től 1971. augusztus végéig állt az Unitárius Egyház szolgálatában mint lelkész, majd mint lelkész és levéltáros. 1971. szeptember 7-jétől Budapest Főváros Levéltárában az I. osztályon levéltári kezelő 1982 decemberéig, majd 1985. március 31-ig, nyugdíjazásáig, levéltáros. Levéltári működését a Szent István Bazilika pincéjében elhelyezett iratanyag selejtezési munkáival kezdte. A levéltár vezetése azonban hamar felismerte munkabírását és szervezőképességét, ezért rábízta a székesfővárosi tanácsi iratanyag költöztetését a bazilikái pincéből az elkészült Heinrich István utcai részlegbe. Fél évtizeden át volt ezen iratok értő kezelője és a kutatók biztos támasza. Nyugdíjasként, lelkészi munkája mellett az unitárius Teológiai Intézet igazgatója. Számos, az unitarizmussal foglalkozó tanulmány, dolgozat megírása fűződik nevéhez. Egy, a vallásos hitet elutasító, azt semmibe vevő világban vallotta szilárdan egyháza alapítójának egyik mesterével, Honterussal: „A hit dolgai szentek az ember életében, és ennek megérzése nélkül élni sem lehet. " Műveltsége, bölcsességgel párosult humora és szeretete egy sivár, szellemtelen korban sokunk számára jelentett menedéket. „Tehetség és szorgalom; erkölcsi magatartás és hűség; emberbecsülés és szolgálat..." — a sorok, amit egyházának alapítójáról, Dávid Ferencről írt, rá éppúgy jellemzőek voltak. Czaga Viktória 100