Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - FORRÁSOK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN - Dóka Klára: A Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltárról / 59–70. o.

kötött kontraktusai is.

21 A Számvevő Hivatal utolsó állagába a leltárak tartoznak, amelyek zöme széküresedés idején, kamarai összeírok közreműködésével készült.

22 Az 1860-tól működő Számvevőség mindvégig iktatta ügyviteli iratait, amelyek jelentős részét a jószágigazgató Számvevőségnek küldött rendeletei, illetve a két hivatal egymással folytatott levelezése teszi ki. Egy sor ügyben, ahol a jószágigazgató döntött, a Számvevőség intézkedett tovább. A hivatal 1887-ig kerületi bontásban továbbra is befogadta és ellenőrizte a tiszttartók beküldött jelentéseit. A későbbi évtizedben ezek összesített és korszerűsített formában készültek, amelyeknél már nem volt szükség bírálatokra és „replikák"-ra. Az első világháború idejéből különösen a hajósi és kalocsai kerület gazdaságáról nyújtanak megbízható képet.

23 A tisztektől beérkezett jelentések alapján az 1900-as évektől központi gazdasági főkönyvek vezetését kezdték meg, amelyekben ágazatonként (pl. erdészet, borgazdaság, állattartás, növénytermelés egyes ágai) rögzítették a bevételeket és kiadásokat az egész birtok vonatkozásában.

24 1870-től termény, állat és leltári számadások címen évenként rendszeres jelentések készültek, amit kiegészítenek az építési anyagokkal, az érseki kastély ellátásával stb. kapcsolatos számadások. A Számvevőség a korábbi módszer szerint 1900-ig vezette az állandó jövedelmek kimutatását, gondoskodott az érseki törzsvagyon felméréséről és teljes leltározásáról széküresedés idején, amihez — mint később még látni fogjuk — a Mérnöki Hivataltól kapott segítséget. A Számvevő Hivatal kezelte az alapítványokat, intézkedett biztosítási ügyekben stb.

25 Az 1848. évi forradalom után az érseki birtok adómentessége megszűnt. A földadó kiszámítása a kataszteri jövedelemből a később még tárgyalandó felmérés alapján történt, azonban az egyéb értékbevallások, vagyonkimutatások készítésénél a Számvevőségnek döntő szerepe volt. Az adóhatóság számára összeállított, egész birtokot érintő dokumentumok (költségvetések, vagyonkimutatások) forrásértéke főként a két világháború közti időszakban jelentős.

26 A számvevőségi iratoknak jelentős részét a bérletekre, parcellázásokra, vonatkozók teszik ki. A bérleti rendszer nemcsak a feudális korban virágzott, hanem szükség volt rá a jobbágyfelszabadítás után is. A korábban terményjáradékért bérelt szántókat a továbbiakban részesművelésben, később kishaszonbérletekben, parcellabérletekben hasznosították, a nagyobb egységek bérleténél viszont egy vállalkozói réteg jelent meg. Ők alkalmanként építkeztek is a bérleti díj fejében, illetőleg rendbe hozták a korábbi időszakból maradt majorokat, istállókat stb. A puszták mellett továbbra is bérben voltak a malmok, kocsmák, a halászat joga, a vadászat, mészégetés stb. 1919-ben, az első világháború után az érsekség erdőkön kívüli területe 51135 kh-t tett ki, aminek 60,63%-a volt bérlet, tehát nem érte el a házi kezelés a 40%-ot sem. A 30 000 kh szántóból 20 ezret tartottak a bérlők kézben, míg a réteknél, legelőknél fele-fele volt az arány.

27 Mint jeleztük, 1872-ben az uradalmi pénzforgalom lebonyolítása, a bevételek és kiadások központi nyilvántartása érdekében a Számvevőségből kivált a Főpénztári Hiva21 BÁRTH JÁNOS: Kalocsai kontraktusok. Kalocsa, 1997. 22 KFL III. 8. e. Számvevő Hivatal, kamarai és számvevői leltárak 23 KFL III. 9. g. Számvevőség, gazdasági számadások 24 KFL III. 9. d. Számvevőség, gazdasági főkönyvek 25 KFL III. 9. b. Számvevőség, , számadások cs kimutatások 26 KFL III. 9. c. Számvevőség, adóügyek 27 DÓKA, 176. p., KFL III. 9. h. Számvevőség, bérletek, parcellázások 65