Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - FORRÁSOK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN - Tóth Krisztina: Katolikus és protestáns egyházlátogatási jegyzőkönyvek / 49–58. o.

TÓTH KRISZTINA KATOLIKUS ÉS PROTESTÁNS EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK Az egyházi levéltárak legismertebb és mára talán legfeldolgozottabb forrástípusai az egyházlátogatási jegyzőkönyvek. Harminc évvel ezelőtt még fel kellett hívni a kutatók figyelmét a jegyzőkönyvek forrásértékére,

1 ma már szerencsére magas szintű katalógusok és forráskiadványok segítik az érdeklődő szakmabelieket és amatőr helytörténészeket a jegyzőkönyvekben való eligazodásban. Az egyházlátogatások történetét több helyen és több szempontból feldolgozták már,

2 ezért a jelen tanulmány csak áttekintő öszszefoglalást kíván nyújtani a jegyzőkönyvek keletkezéséről és kutathatóságuk jelenlegi helyzetéről. A katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek Az egyházlátogatás intézménye hazánkban az egyházszervezet kiépítésével egy időben jött létre. A 11-12. században még valószínűleg a püspökök látogatták egyházmegyéjük plébániáit, a 12. század második felétől azonban ez a feladat a főesperesekre hárult. 1229-ben Ugrin kalocsai érsek azért kérte a pápától egy új püspöki székhely felállítását, mert egyházmegyéje olyan nagy területű volt, hogy nem tudta a kötelessége szerinti látogatást elvégezni.

3 Az egyházlátogatás költségeit kezdettől fogva a meglátogatott plébánosok fizették, ez volt az úgynevezett procuratio. A vizitáció alkalmával került sor a cathedraticum nevű adó beszedésére is, amelyet a plébánosok a püspök számára fizettek évi egy összegben. 1215-ben a veszprémi püspök és a pannonhalmi apát közti per ítélete szerint az apátságnak évi tíz ezüst márkát kellett fizetnie a püspöknek az egyházlátogatás költségeire.

4 A procuratio és a cathedraticum az egyházlátogatást végző személyt illette, azaz a 12. század második felétől a főespereseket.

5 Mivel a plébánosoknak a fenti adókon kívül még tizedet is kellett fizetni a püspöknek, ez nagyon megterhelte őket. 1255-ben ezért IV. Béla király előírta, hogy a főesperesek évente csak egyszer, legfeljebb hat lovas kísé1 VARGA IMRE: A Canonica Visitatio. Vigília 1977/2.sz. 104. 2 Néhány feldolgozás a teljesség igénye nélkül: DÓKA KLÁRA: Segédanyag az egyházlátogatási jegyzőkönyvek feldolgozásához. Budapest, 1993. DÓKA KLÁRA: AZ cgyházlátogatási jegyzőkönyvek forrásértéke a székesfehérvári püspökség dokumentumai alapján (1778-1868). Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1993/1-2. 181201. Katolikus egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16-17. század. Szerk.: TOMISA ILONA. Budapest, 2002. MONOK ISTVÁN: AZ egyházlátogatási jegyzőkönyvek könyvtártörténeti hasznosítása. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1998/1-2. 203-207. TIMON ÁKOS: Visitatio canonica a magyar egyházjogban. Budapest, 1884. TÓTH ENDRE: A tiszántúli egyházkerület igazgatásának és az esperest látogatásnak rendje 1762-ből. Kézirat gyanánt. Debrecen, 1964. VARGA IMRE: A canonica visitatio. Vigília 1977/2. 104-108. ill. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. I. (1989) 337-353. VARGA IMRE: A canonica visitatio értelmező szótára. Vigília 1978/3. 200204. 1978/4.270-273. 3 FEJÉR GYÖRGY: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Tomus III/2. Buda, 1829-1844. 155157., és VII/5. 242-244. (Továbbiakban FEJÉR) 4 Monumenta Romána Episcopatus Vesprimiensis. Tomus I. Budapest, 1896. 34.sz. 5 FEJÉR III/2. 337-338. 49