Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Koltai András: Kézzelfogható hagyomány: az osztrák szerzetesi levéltárak / 34–41. o.

gítsen. Eleinte nem gondolta, hogy a levéltár és a könyvtár hétfőtől péntekig ennyi munkát ad, pedig így van. A munka legnehezebb részét a családkutatók jelentik, akiknek fogalmuk sincs a források természetéről, viszont mindent látni szeretnének, pedig a levéltáros már előre tudja, hogy ott semmit nem fognak találni. Egy másik gond, hogy a kutatószoba jelenleg a klauzúrában van, de biztonsági okokból még ez a legjobb megoldás. Szintén nehézség, hogy a rendtársak nehezen értik meg, hogy a levéltárban őrzött iratok mindannyiuk számára fontosak és jobb ott tartani azokat, mint magukhoz venni. Például a templom jelenlegi felújításához hiába keresték az 1937. évi restaurálás iratait. „Emberek, ha a dolgokat ideadjátok, akkor meg is kapjátok őket, ha szükségetek lesz rájuk, és meg is fogjátok találni. " - mondta rendtársainak. P. Petrus a levéltárosi munka legszebb részének azt tarja, hogy az emberek hálásak, amikor segítséget kapnak tőle. Ilyenkor nem csak a háttérben meghúzódó poros levéltárosnak, hanem tárgyalópartnernek érzi magát. A zwettli levéltárban még nincsenek benn az 1945 utáni iratok, mivel kevés a raktári kapacitás. Ugyan építettek egy teljesen új polcrendszert, de mivel a következő 10 évben várhatóan a templom restaurálása fogja leterhelni a pénztárat, egyelőre meg kell elégednie a jelenlegi helyzettel. „Mi, levéltárosok azonban mindig évszázadokban gondolkozunk. " 2007. június 4-6-án Sopronban került sor a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség 2007. évi vándorgyűlésére. A vándorgyűlés „vendéglátója" a Nyugat-magyarországi Egyetem Központi Levéltára — amely az Egyetem Központi Könyvtárával közös szervezeti keretben működik — volt. A vándorgyűlésen mintegy 40 egyéni tag, illetve intézményi képviselő vett részt. 41