Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Koltai András: Kézzelfogható hagyomány: az osztrák szerzetesi levéltárak / 34–41. o.

ben a salzburgi Szt. Péter főapátságban, 1987-ben Wiltenben (premontreiek), 1994-ben Altenburgbzn is. Mindegyikben számos levéltári kutatásokon alapuló tanulmány található, amelyeknek szerzői között szerzetesek és világiak egyaránt találhatók. A levéltárosok által írott munkák viszont az utóbbi időben kissé megritkultak. Meg lehet említeni azonban a st. lambrechti apátság

12 és az innsbrucki karmelita kolostor történetét,

13 illetve a voraui ágostonos kolostor

14 és a schlágli premontrei apátság oklevéltárát.

15 Az utóbbi időben a szerzetesi levéltárak iránti megélénkülő külső kutatói érdeklődésnek számos oka van. Sok község szeretné, hogy rendelkezzen részletes településtörténettel, és a paraszti körökből is egyre több „laikus kutató" akad, akik egy új, „történelemtudatú" generációhoz tartoznak. A társadalom „historizálódásának" jele az, hogy önkormányzati politikusok és mezőgazdák is érdeklődnek a történelem iránt, és ezt igazolják a tartományi kiállítások (amelyek közül jó néhánynak kolostorok adtak otthont) hatalmas látogatószámai is. Mindennek egyháztörténeti vonatkozásai vannak. Például a zarándokszokásokról, illetve az egyes plébániák történetéről szóló tanulmányok már nem annyira a teológiai, mint inkább a bölcsészkarokon születnek. Ez oda vezet, hogy a kolostorok levéltárai is olyan kutatóhelyekké válnak, mint amilyenekkel a kiragadott visszapillantásokban találkoztunk. Ezekben a levéltáros nemcsak a Kari Brunner által megkívánt „szolgáltató", hanem saját levéltári anyagának kutatója és földolgozója. Irányelvek a szerzetesi levéltárak megőrzéséhez és használatához A munkaközösség által németországi minta alapján kidolgozott és a szerzetesi konferenciák ajánlásával ellátott irányelveket 2005 őszén mutatták be a szokásos őszi konferencián. Mivel hozzáférhető a világhálón is,

16 itt csak néhány kiragadott — általunk különösen figyelemreméltónak ítélt — szabályt közlünk: • A levéltári anyag levéltári megőrzésre érdemes dokumentumokból áll. Dokumentumnak számít minden írott, képi és hangként rögzített információ, az információhordozótól függetlenül. A dokumentumok a szerzetesi közösségek, illetve intézményeik és házaik működése során keletkeznek. • Az állandóan nem használt dokumentumokat a jogszabályilag vagy egyéb módon előírt megőrzési határidők lejárta után, de legkésőbb 15 évvel az utolsó tartalmi beavatkozás után, eredeti rendjükben, segédleteikkel együtt kell átadni az illetékes levéltárnak. A digitális dokumentumokat az illetékes levéltárral előre egyeztetendő formában kell átadni. • Olyan levéltári anyagnak, amelyben az utolsó tartalmi beavatkozás 50 éven belül történt, harmadik személy általi használata kizárt. Személyes akták és személyes adatokra vonatkozó levéltári anyagok esetén a zárt idő az illető személy halála után 12 BENEDIKT PLANK: Geschichte der Abtei St. Lambrccht, 1976. 13 MARIA ANNUNZIATA VOM KREUZ: Ort der Stíllé irt einer Lauten Stadt: 150 Jahre Karmel in Innsbruck. Innsbruck, 1996. 14 FERDINÁND HUTZ: Die Urkunden des Stiftes Vorau í 161-1600. Graz, 2000. 15 ISFRIED H. PÍCHLER: Urlcundenbuch des Stiftes Schlagl. Aigcn/Mühlkrcis, 2003. 16 Vö. www. ordensarchive. at/images/stories/pdf/praxis/richtlinien.pdf 39