Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Vajk Ádám: Egyházközségi iratok beszállítása a Győri Egyházmegyei Levéltár háza tájáról / 17–23. o.

nagyszerűen penészedik." Folytathatnánk a sort egészen az egyes falvakban afféle néphagyományként vagy népi sportként elszórtan jelentkező, .Jegyünk rendet az új papunknak" felkiáltással meginduló össznépi könyv- és papírégetés jelenségéig. Tegyük hozzá, hogy az ezekhez hasonló történetek valóságtartalmát módunk volt közvetett, vagy olykor közvetlen módon (kiszállásainkon) ellenőrizni. Ebből is meggyőződhet bárki, hogy (elsősorban) a falvakban felhalmozott kulturális örökségünk rohamosan pusztul. Csakhogy mit kezdjünk a megújult formában jelentkező „az aratnivaló sok, de a munkás kevés" dilemmával? Stratégia és csapat Ha levéltárunkban nincs szabad raktárkapacitás, persze eleve reménytelen a kérdéssel foglalkozni. Azonban ha ez az elemi feltétel fennáll, akkor is megfontolandó néhány kérdés: hányan menjenek ki a kollégák (ha többen vannak egyáltalán), kiket vigyenek magukkal, ki végezze addig a kutatószolgálatot, és legfőképp: • nem törünk ajtóstul a házba, azaz előbb felmérjük a terepet, majd más alkalommal visszatérve elszállítjuk, amit kell (esetleg digitalizáljuk és így mentjük meg az utókor számára), vagy • helyben (esetleg a levéltárban) rendezzük, majd dobozolva és jegyzékelve meghagyjuk eredeti helyén, avagy • kimegyünk és mindent elhozunk? Ennek lesz ugyanis függvénye módszerünk, amelyet esetleg évtizedekig (!) követünk munkánk során. Induljunk ki szűkös személyi kapacitásunkból, hiszen azzal szeretnénk takarékoskodni, amiből a legkevesebbel rendelkezünk. Ez a Győri Egyházmegyei Levéltár esetében jelenleg két státuszban három főt jelent. Ebből a szemszögből az iratképzőnél helyben rendezni és digitalizálni eleve reménytelen, hiszen ezzel a módszerrel legfeljebb egy irattárral végezhetünk egy nap alatt, a digitalizálás pedig még ehhez képest is reménytelenül elnyújtaná munkánkat.

4 Az előzetes iratfelmérés magától értetődően legalábbis megduplázná a teendőket: kétszeres megtett út kétszer annyi szervezéssel. Marad tehát a harmadik módszer: kimegyünk és lehetőség szerint mindent elviszünk, ami értéket képvisel. Döntésünket természetesen befolyásolta, hogy egyházmegyénk területén meglehetősen sok, összesen 141 darab 1900 előtti alapítású, tehát a századforduló előtt keletkezett iratokat őrző plébánia van.

5 A kollégák közül szerencsés esetben akad egy, akinek legfőbb hobbija a kutatószolgálat. 0 szívesen tartja a frontot, míg a többiek „kalandoznak." Közülünk sajnos ilyen egyéniség nem akadt, ezért hozzáigazítottuk tevékenységünket nyitvatartásunkhoz. Mivel az egyházközségek jelentős könyvanyag, valamint ötvöstárgyak, festmények és szobrok felett rendelkeznek, célszerűnek látszott felkérni az Egyházmegyei Kincstár és 4 A digitalizálási munka időigényéhez: CSEH GERGŐ BENDEGÚZ-KÖRMENDY LAJOS-RÁCZ GYÖRGY: Digitalizálás a levéltárakban. Levéltári Szemle 2002/3. 11-12. Az azóta bekövetkezett technikai fejlődés véleményünk szerint érdemben nem gyorsította az eljárást. 5 1950 előtti anyagot pedig az egyházmegye 1993 előtti határain belül 206 plébániából 193 őrzött összesen 289 ifm. terjedelemben. Magyarországi egyházi levéltárak fonqjegyzékei 11. B. Szerk.: DÓKA KLÁRA, Budapest, 1987.6. 18