Levéltári Szemle, 57. (2007)
Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Lakatos Andor: Egyházi levéltárak Magyarországon a 21. század elején - fordulóponton? / 4–16. o.
zött kincsei. 16 Ennek fényében meglepő lehet számunkra, hogy az egyházi levéltárak iratanyaga terjedelmét tekintve nem annyira jelentős, a plébániai-gyülekezeti levéltárak anyagával együtt is alig éri el a 20 ezer iratfolyómétert, ami a teljes magyar levéltári anyag kb. 5%-a. 17 E levéltárak forrásértéke mégis rendkívül jelentős, túlmutat a vallási élet vonatkozásain, és nélkülözhetetlen a történetírás számos ága szempontjából. Az egyházi levéltárak hosszú időn át szoros kapcsolatban álltak az irattermelő egyházi szervekkel, így a különféle egyházi hivatalok alkalmazottai viselték általában a levéltáros címet. Katolikusoknál a püspöki hivatalok irattárosai-iktatói, a református egyházkerületi- és kollégiumi levéltárakban gyakran a kollégium tanárai töltötték be a levéltáros tisztet. Az iratok őrzésén, módszeres kezelésén túl korán megjelentek a tudományos igényű feldolgozások is, levéltári szempontból élenjáró, igen korai vállalkozás volt pl. Révész Imre 1868-ban megjelent munkája a levéltárak megóvásáról és rendezéséről. 18 Az 1870-es évektől megjelentek az első adatok a katolikus egyházi levéltárak tudományos használatával kapcsolatban, s a növekvő kutatói érdeklődést jelzi, hogy a Magyar Történelmi Társulat is módszeres levéltár-látogatásokba és felmérésekbe kezdett az egyházi levéltárakban. A történeti levéltár és irattár még hosszú időn át nem különült el igazán, s az első függetlenített, vagyis más egyházi-hivatali szolgálattól mentesített katolikus levéltárosok általában csak a 20. század első felében jelentek meg. Itt nagyjából a 20. század közepére érett meg az igény a történeti levéltárak intézményes működésére, ekkortól lett volna esély önállósulásukra (nem annyira jogi, mint inkább szakmai értelemben, mindennapi tevékenységüket illetően), de ekkor döntő módon megváltozott a (kommunista) államszervezet és az egyházak kapcsolata. A következő évtizedekben az egyházi intézmények léte került veszélybe. Az egyházi földbirtokokat és az oktatási intézményeket államosították, az egyesületeket és szerzetesrendeket pedig — néhány kivételtől eltekintve — feloszlatták. Az államosított egyházi intézmények iratainak egy része sajnos elveszett, más részük szerencsés esetben állami levéltárakba került. Az egyházi központok, az egyházmegyék és egyházkerületek, valamint az egyházközségek iratai azonban döntő többségükben egyházi tulajdonban maradtak, elkerülték az államosítást. A működést mindenesetre nehezítették bizonyos központosító állami törekvések, mint például a katolikus levéltárak „kétkulcsos" kezelése az 1950-es években. Ugyanekkor az evangélikus egyház megszüntetett négy egyházkerületének és régi egyházmegyéinek anyagát 1952-ig sikerült beszállítani az Evangélikus Országos Levéltárba. Az állam és az egyházak viszonya az 1960-as évek közepétől enyhült ugyan, de az egyházi tevékenység egészen a rendszerváltásig magán viselte a politikai megbízhatatlanság bélyegét, így nem csoda, hogy —- megfelelő anyagi háttér hiányában — bizonytalan volt a levéltárak fejlődése. Gyakran gondozatlanná váltak, lemaradtak ezek az intézmények, ugyanakkor a szakmai összefogás jegyében időnként segítséget is kaptak az állami levéltáraktól, segédleteik legtöbbször a közlevéltárak munkatársainak közremükö16 Pl. a tihanyi alapítólevél 1055-ből, az első eredetiben ránk maradt királyi oklevél, melyet a Bencés Főapátság Levéltárában őriznek stb. 17 A 20 ezer iratfolyóméter becsült adat, döntően a 2004-cs MOLSTAT 36 egyházi intézményének adatszolgáltatására épül, amely 17 ezer ifm, ezt egészítettük ki az egyházközségi levéltárak becsült számértékével. Az adat minden bizonnyal pontatlan, a valós érték több is lehet, különösen, ha a határon túli magyar vonatkozású anyagokat is számba vennénk. 18 RÉVÉSZ IMRE: A levéltárak megóvásáról és rendezéséről, fötekintettel a magyar protestáns egyházi levéltárakra. Debrecen, 1868. 7
