Levéltári Szemle, 57. (2007)
Levéltári Szemle, 57. (2007) 2. szám - MÉRLEG - Sasfi Csaba: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585–1861. Szerk. Köblös József. Pápa, 2006 / 76–81. o.
névjegyzékek időrendben való közzététele - miként nagyrész a többi református főiskola diákságának adatait közreadó kötet is ilyen. A kötet szerkezete kilenc regisztrációs forrástípust foglal magába, az egyes típusokon belül időrendben lettek sorolva a dokumentumok. E kilenc típuson belül az első három, az „/. Eves diáknévsorok", a „II. Beiratkozott tanulók" és a „III. Aláíró diákok" című fejezetekben tartalmazza a közreadott források 85 százalékát, aminek túlnyomó része a 19. századi időszakból származik. Az itt sorakozó dokumentumok rendszeresen regisztrálták a kollégiumban tanulmányokat folytató diákokat, illetve egyszeri alkalommal a valamely képzési szintre vagy fokra belépő tanulót vagy hallgatót. Ezt a két típust tekinthetjük általában is a regisztráció két alaptípusának, amely alighanem intézményi tradíciókat is hordozott. Az első, a teljes tanulóifjúság évenkénti-félévenkénti képzési szintenkénti (osztályonkénti) regisztrációja jellemezte a katolikus szektor egységes gyakorlatát. A második, az iskolába való belépéskori egyszeri regisztráció a protestáns oktatás sajátosságának tekinthető. A kétfajta gyakorlatnak eltérő az eredete: a katolikusé valószínűleg a jezsuita Ratio Studiorum szervezeti-adminisztratív uniformizációjára vezethető vissza, amit jórészt átvett már a többi szerzetesrend is, de alapvetővé a Ratio Educatiow'sszal központivá és egységessé alakított királyi oktatásigazgatás tette. Ez már nemcsak az anyakönyvek pontos és egységes vezetését követelte meg, hanem ezek másodpéldányának az igazgatás területi szerveihez, a tankerületek főigazgatóihoz való rendszeres felküldését is előírta. Itt a főigazgató statisztikai összesítést és jelentés készített belőlük a Helytartótanácsnak, majd a levéltárába helyezte a másodpéldányokat. A protestáns egyházaknál - bár a Ratio elvben, azaz az udvar szándéka szerint rájuk is vonatkozott - nem volt ilyen központosítás, minden református egyházkerület autonóm módon intézte tanügyét. Nem is szólva a vallásüldözések és az ezzel kapcsolatos oktatási megszorítások során kialakult bizalmatlanságról, amely nagyon hosszú ideig nem tette lehetővé a királyi tanügyigazgatással való együttműködést ezen a területen. De maguk a főiskolák is - a katolikus intézményekhez képest - autonóm szervezetek voltak: a kollégiumok a felső, akadémiai tagozatra való belépés az iskolai önkormányzatot szabályozó törvények elfogadását igazoló aláírással (subscribálás) történt. Éppen ennek a „felnőtt" aktusnak a dokumentuma a legalapvetőbb regisztrációs forrás ezeknél az iskoláknál. De a központi igazgatása által a katolikus iskolák esetében megkövetelt féléves anyakönyvezés sokáig ismeretlen volt. Alkalmanként persze készültek teljes körű összeírások, és az iskolák közönsége számára az év végi nyilvános vizsgákon szereplők nevét és vizsgaeredményeit közzé tevő — egyre inkább nyomtatott — értesítő is mind gyakrabban és rendszeresebben jelent meg mindkét felekezet iskoláiban. 3 Eddigi ismereteim szerint úgy tűnik a rendszeres, adatszerűen egységes és teljes körű, továbbá jelentésként felküldött másodpéldánnyal két szinten archivált anyakönyvezés a katolikus iskolák esetében a központi igazgatás egyik alapfunkciójaként alakult ki. rint készült, mivel az előbbiekben leírtak alapján különböző, egymással sokszor alig összehasonlítható levéltári és könyvtári források adatainak egybeszerkesztéséből áll össze. Ennek megfelelően nem forráskiadványnak, hanem adattárnak szántuk a közölt névsort. A névsort kronológiai rendben közöljük, az egyes éveken belül a hallgatók betűrendben sorjáznak. Minden hallgató csak egyszer szerepel az adattárban, az első beiratkozás événél. Időrendi kutatás tehát az Adattárban, névszerinti kutatást pedig az adattárat kiegészítő névmutató alapján lehet végezni. " VARGA JÚLIA: A nagyváradi jogakadémiai (1780-1848) és a püspöki szeminárium (1741-1848) hallgatósága. Budapest, 2006. 42. 3 Ezt az 1777-es Ratio Educationis rendeli el: 237. § d) ill. az 1806-os Ratio Educationis Publicae is szorgalmazza (222.§). 78