Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: LEVÉLTÁRAK, IRATTÁRAK - Koltai András: Karhatalmisták a Piarista Levéltárban 1956-ban: forrásközlés / 38–40. o.

KOLTAI ANDRÁS KARHATALMISTÁK A PIARISTA LEVÉLTÁRBAN 1956-BAN (forrásközlés) A magyarországi piarista rendtartomány levéltára 1956-ban többszörösen is „hátrányos" helyzetbe került. 1052 májusától, kettős kezelésbe vétele után maga a rendi levéltáros sem mehetett be a raktárba a területileg illetékes Budapesti 1. sz. Állami Levéltár — ma: Budapest Főváros Levéltára — megbízottja nélkül. Ráadásul 1953 nyarán a rendet arra kényszerítették, hogy a budapesti Belvárosban — a Váci utca és a Március 15. tér között — álló házát adja át az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) bölcsészkarai részére, és minden ottani intézményét a Józsefvárosba, egy Mikszáth Kálmán téri csereépületbe költöztesse. Mivel azonban az új épület a réginél kisebb volt, továbbá a 4 méter magas levéltári szekrények sehol nem fértek volna el a legfeljebb 3,6 méter belmagasságú új épületben, az amúgy is kettős zárral lezárt levéltár továbbra is régi helyén, az ELTE bölcsészkarai által használt épületben maradt. A régebbi levéltári anyag, az „archívum" helye a kocsiátjáróból nyíló rendházi porta fölött volt, az újabb iratokat tartalmazó „rendfőnöki irattárat" pedig 1953 szeptemberétől egy ehhez közeli szobában helyezték el.

1 Ebben a helyzetben levéltári kutatás csak nagy nehézségek árán történhetett, és a raktárban gyakran hónapokig nem járt senki. így történt 1956/1957 telén is. Ráadásul az 1956. október 23-án kitört forradalom után egészen 1957. február 11-ig az egyetemen is szünetelt a tanítás.

2 Eközben decemberben — bár a bölcsészkarok oktatói és hallgatói a fegyveres harcokban nem vettek részt — Világhy Miklós rektor elrendelte az egyetemi helyiségek lezárását és az esetleges lőfegyverek begyűjtését.

3 Ezért a kommunista karhatalmisták (a köznyelvben „pufajkások") többször is házkutatást tartottak az épületben. A levéltár 1957. évi első hivatalos kinyitására tehát csak április 3-án került sor. Az akkor tapasztaltakról Weiner Ferenc, a rendtartomány könyvtárosa és levéltárosa még aznap írásban beszámolt Sík Sándor tartományfőnöknek. (Ld. az 1. sz. dokumentumot!). A helyzet rendezése céljából április 15-én a levéltár mindkét — állami és egyházi — kezelője fölkereste az ELTE illetékes vezetőjét, Sinkovics István dékánhelyettest is. Ezen a megbeszélésen a piarista rendet Darvasy Mihály tartományfőnöki titkár képviselte, aki szintén írásos jelentést tett a tartományfőnöknek (Ld. a 2. sz. dokumentumot!). A jelentésekhez annyit érdemes hozzátennünk, hogy Sinkovics István történészként természetesen maga is tisztában volt a levéltár értékével, és az egyetemi forradalmi bizottság (amely gyakorlatilag megegyezett a Kari Tanáccsal) választott tagjaként valószínűleg ö is elítélte a pufajkások viselkedését.

4 Ami pedig a piarista levéltár sorsát illeti, 1 Vö. DARVASSY MIHÁLY: Nincs itt maradandó városunk... Pesti piarista topográfia. In Budapesti Piarista Gimnázium Evkönyve 1999/2000. Budapest, 2000. 183-243. A levéltár helyzetéről a Levéltárak Országos Központjának (LOK) szóló éves jelentések tájékoztatnak. Vö. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) XIX-J-18-a Levéltárak Országos Központjának iratai (továbbiakban: XIX-J-18-a), 86430-1. Katolikus levéltárak ügyei, 28/1955, 18/1956, 23/1957. Bár a jelentéseket a piarista tartományfőnökségen is iktatták, az iratok között jelenleg nem találhatók. Ld. Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára (továbbiakban: MPRKL). Magyar tartományfőnökség új levéltára (továbbiakban: MTUL). Tartományfőnöki levelezés iktatókönyve. 1955/122, 1956/56, 1957/137. iktatószámok. 2 Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1945-1970. Föszcrk. SINKOVICS ISTVÁN, Budapest, 1970. 420. 3 UNGVÁRY KRISZTIÁN: Konszolidáció és megtorlás az ELTE Bölcsészkarán. Valóság 37. évf. (1994) 1. sz., 7294. 4 Vö. Uo. 92. SZÖGI LÁSZLÓ: Sinkovics István, Levéltári Szemle 40. évf. (1990) 4. sz., 105-106. 38