Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Pintér Mariann: Beszámoló a nemzetközi levéltári gyakorlatról: Párizs, 2005. április 6.–június 15. / 58–67. o.

Aude Megyei Levéltárat {Archives de VAudé) és a Tarn Megyei Levéltárai (Archives du Tarn), amelyek az utóbbi években épült, igen szép kivitelű és a modern szakmai követelményeknek minden tekintetben megfelelő levéltári épületek, kiállító teremmel, konferencia-teremmel, tágas kutatóteremmel stb. A látottak alapján az volt a benyomásom, hogy a megyei és városi levéltárak igyekeznek maximálisan kihasználni — sokszor az új épület adta — lehetőségeiket, folyamatosan bővítik számítógépes szolgáltatásaikat, adatbázisaikat, kiadványaikat és programjaikat. Részt vesznek a megye és a város kulturális életében, kiállításokat, oktatási és tudományos programokat, konferenciákat szerveznek. Toulouse-ban még egy időszakos színház is működik a levéltárban. A Sylvie Caucanas vezetésével az Aude Megyei Levéltárban folyó Oktatási Centrum {Centre Educativé) munkája különösen érdekes volt: a diákok számára kifejlesztett speciális ismeretterjesztő és készségfejlesztő műhelyek ugyanis lehetővé tették, hogy a levéltár valódi kulturális centrummá váljon. A műhelyfoglalkozások, amelyek a tanmenethez szorosan kapcsolódnak a 418 éves korú gyermekek számára érhetők el. Franciaországban már bevett gyakorlat a levéltári fondok „használata" az oktatásban. Ebben az esetben a helyi igényekhez fejlesztett programok és a műhelyt szervező két levéltáros kolléga (egy levéltáros és egy tanár) lelkesedése és munkaszeretete egyértelmű sikerre ítélte az Oktatási Centrumot, ahol kb. 2-3 ezer gyermek vesz részt évente a foglalkozásokon. Levéltári feldolgozás, szabványok és alapvető levéltári szabályzatok A második modul lehetőséget teremtett a talán kevésbé színes, de alapvetően fontos nemzetközi és francia levéltári normák és szabványok ismertetésére, pl. ISO, ISAD(G), ISAAR.

140 Ez különösen azon levéltáros kollégák számára volt fontos, akik olyan országból érkeztek, amelyek csak a közelmúltban hozták létre nemzeti levéltáraikat (pl. Afrika egyes országai) és nem rendelkeznek ezen a területen hagyományokkal és gyakorlattal. Szó esett még a kutatótermi jegyzékek használatáról, illetve az elektronikus jegyzékek hasznáról és előnyeiről. A foglalkozás felhívta a figyelmet az elektronikus dokumentumok körüli nehézségekre a számítógépen keresztül elérhető elektronikus jegyzékek és adatbázisok létrehozásának szükségességére. Külön problémaként értékeltük az audiovizuális levéltárak kérdését, amelyekre egyre nagyobb igény mutatkozik, különösen az oral history népszerűbbé válása után. Ám az is gondot okoz, hogy a levéltárak az elektronikus iratok őrzése kapcsán is számos nehézségbe ütköznek (pl. hogyan, milyen formában őrizzük meg azokat hosszú távon, milyen szoftverek szükségesek azok eléréséhez a jövőben stb., hiszen a technikai fejlődés nagyon gyors). Megismerhettük a Franciaországban egyedülálló, a Külügyminisztériumban működő számítógépes iratkezelő és archiváló programot, amely a napi iktatási feladatokon túl a minisztérium levéltárát is sikeresen szolgálja ki. Szó esett az elektronikus iratok hitelessége és az elektronikus aláírás problémájáról, az elektronikus kormányzatnak a jövőben a levéltárak elé állított kihívásairól. Az ISAD(G) és ISAAR (CPF) szabványok részletes leírását ld. KÖRMENDY LAJOS: A levéltári leírás szabványosítása — nemzeti és regionális hagyományok. Levéltári Szemle, 50. (2000) 4. sz.; A második nemzetközi szabvány: az ISAAR (CPF). Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. sz. 63