Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Márkusné Vörös Hajnalka: Határon túli magyar tudományos műhelyek bemutatkozása Veszprémben / 49–57. o.

közül a legrégebbi, fennmaradt esperesi vizitációs jegyzőkönyveket, annak 1677-1752 közötti időszakát rendezték sajtó alá.

121 A múzeum megmaradt levéltárának java részét 1953 és 1961 között átszállították az akkor megalakuló Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltárba. így került többek között oda a sepsiszentgyörgyi városi levéltár (évköre: 1427-1955) és a családi levéltárak jelentős része (pl. az Apor levéltár, évköre: 1325-), illetve a címereslevelek hatalmas gyűjteménye. Utóbbi feldolgozása — Cs. Bogáts Dénes 1943-ban kiadásra előkészített gépelt kézirata — megmaradt a múzeum Bogáts-hagyatékában. A múzeumban maradt viszont a kéziratok többsége. A mintegy tizenkét folyóméternyi kézirattárban peregrinációs iratok, vizitációs jegyzőkönyvek, énekeskönyvek, katonai szakmunkák találhatók. Folyamatosan bővül az intézményben őrzött hagyatékok száma is. A múzeumőrök (mindenekelőtt László Ferenc, Herepei János, Bogáts Dénes, Konsza Samu) iratain kívül Kós Károly, Roediger Lajos, Bálás Ernő és Binder Pál hagyatéka figyelemre méltó. Térképtárában számos kataszteri térképet és néhány ritka kéziratos és nyomtatott térképet őriznek, többek között Ignaz Müller ritka, szigorúan titkos 1769-beli Magyarország-térképét és több Mikoviny- és Lipszky-térképet. A múzeum kisnyomtatványtárában jelentős a Mária Terézia-, József- és Ferenc-kori rendeletanyag, valamint a tizenegyezer tételes gyászjelentések gyűjteménye, amely értékes családtörténeti forrás. A Székely Nemzeti Múzeum az egyetlen, a trianoni határokon kívülre került tudományos intézmény, amely alapításától kezdve folyamatosan meg tudta őrizni teljes saját intézményi irattárát. Az intézmény tudományszervező tevékenységét jelzi, hogy 1990 óta immár kilencedik alkalommal szervezték meg a veszprémi Laczkó Dezső Múzeummal együtt a Kárpát-medence népi vallásosságát vizsgáló, feltáró konferenciasorozatot, öszszefogva az e témakörben végzett kutatásokat. A három évente (váltott helyszínen) megrendezett konferenciák nemcsak az új kutatási eredmények megismerését szolgálják, hanem lehetőséget teremtenek az anyaország és a kisebbségbe szakadt magyar kutatók találkozására és eszmecseréjére is. A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma és a Fórum Kisebbségkutató Intézet A komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma hasonló utat járt be, mint a határon túlra került magyar múzeumok többsége. Gyűjteménye állami kezelésbe került, s az állandó helyhiánnyal küzdő és kevés, állandóan cserélődő munkatárssal dolgozó múzeum a rendszerváltásig csupán vegetált. Változás csak 1991-ben következett be, amikor megkezdte tevékenységét a komáromi múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya, amely a szlovákiai magyarság történelmének, művelődéstörténetének, néprajzának feltárását, dokumentálását és bemutatását hivatott koordinálni. Ezt a tevékenységet 2002-től a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeum végzi. CSÁKI ARPÁD-SZÖCSNÉ GAZDA ENIKŐ: AZ orbai református egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei I. 1677— 1752. Sepsiszentgyörgy, 2001. 50