Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Jakab Réka: A zsidótörvények végrehajtása Veszprém megyében / 49–58. o.

JAKAB RÉKA A ZSIDÓTÖRVÉNYEK VÉGREHAJTÁSA VESZPRÉM MEGYÉBEN Az első zsidótörvény életbelépésétől a holokausztig terjedő időszak levéltári forrásainak minden korábbit meghaladó alaposságú feltárása folyt Magyarország levéltáraiban az elmúlt években Kársai László vezetésével. A Kársai és munkatársai által kigyűjtött iratok jegyzékelésében és mikrofilmezésre való előkészítésében több munkatársammal együtt 2003-ban magam is részt vettem. A tárgyilagosságra törekvő levéltáros-történészt is megviselő, mintegy 25 000 oldalnyi irategyüttes alapján jól végigkísérhető a törvények végrehajtási mechanizmusa. Dolgozatom célja megmutatni, hogy a zsidótörvények és a végrehajtásukat szabályozó rendeletek a helyi közigazgatásban hogyan jelennek meg és hajtatnak végre. Terjedelmi okokból természetesen nem törekedtem minden egyes rendelkezés végrehajtását végigkövetni. E helyett kiválasztottam néhány olyan markánsabb rendeletrészt, amelyek alapvetően meghatározták a zsidóság mindennapjait és jelentős irattermelést idéztek elő a helyi közigazgatásban is. 1938-1944 között, az első zsidótörvény meghozatalától a magyarországi zsidóság elhurcolásáig terjedő időszakban a különböző korlátozó törvények, rendeletek, helyi szabályozások bevezetésével Magyarországon jogi értelemben is intézményesült az antiszemitizmus. A zsidótörvények nem váltották ki sem a magyar társadalom, sem a zsidóság ellenállását.' Ráadásul 1944. március 19-ig, tehát Magyarország német megszállásáig még számos olyan védekezési mechanizmus létezett, amely az embertelen törvénykezést legalábbis kétértelművé tette és a zsidóság veszélyérzetét jócskán tompította, passzívvá téve őket ezekkel szemben. A „végső útról" visszatekintve azonban a fokozatos jogfosztás és megalázó ellehetetlenítés az 1944-es tragédiához elkerülhetetlenül vezető folyamatnak bizonyult. A törvényekben megfogalmazódó célkitűzések ugyan fokozatosan, de végső soron a gazdasági, politikai és etnikai értelemben is nagy arányban már asszimilálódott magyarországi zsidóságot megpróbálták megakadályozni abban, hogy teljesen beolvadjon a magyar társadalomba. Ennek érdekében elsősorban gazdasági potenciálját kívánták gyengíteni, másrészt radikálisan csökkenteni számarányát az értelmiségi pályákon. Az életlehetőségek ilyen irányú szűkítése után végül faji alapon megkülönböztetve őket, elkülönített, pusztán korlátozott jogokat élvező csoporttá kívánták tenni a hazai zsidóságot. A gazdaság „árjásítását" a legkülönbözőbb foglalkozási tilalmak bevezetésével kívánták elérni és radikális aránycsökkentést írtak elő az egyes foglalkozási ágakban. Ezzel párhuzamosan elrendelték a zsidó tulajdonosok földterületeinek kisajátítását, a zsidók kezében lévő ipari, kereskedelmi tőke erőteljes korlátozását (iparengedélyek bevonása, állami megrendelések megvonása, stb.). A normális életfeltételek megvonása, valamint a ' KÁRSAI LÁSZLÓ: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek, 1920-1944. In: Századok 138. évf. 2004/6. sz. 1285. (Továbbiakban: KÁRSAI, 2004.a.) Kársai egy másik tanulmányában az 1942. esztendőt a magyarországi zsidóság szempontjából elemezve egyértelműnek látja, hogy a magyar politikai elit a különböző diplomáciai csatornákon hozzá eljutó információk alapján hallott és tudott az európai zsidóság megsemmisítésének céljából felállított munkatáborokról és akkor még visszautasította a magyarországi zsidóság deportálására vonatkozó német követeléseket. Vö. KÁRSAI LÁSZLÓ: A végzetes esztendő: 1942 a magyar diplomatákjelentéseiben. In: Hadtörténelmi Közlemények 117. évf. 2004/3. sz. (Továbbiakban: KÁRSAI, 2004,b.) 49