Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Pilkhoffer Mónika: Pécs dualizmuskori építészetének forrásai és segédletei a Baranya Megyei Levéltárban / 41–48. o.

adatbázis bővítése folyamatban van, és teljes elkészültekor az 1867-1918 közötti összes építési iratot tartalmazni fogja. Ha a kitartó keresést végül siker koronázza, a megtalált építési dokumentáció az építési szabályrendeletben meghatározott eljárásnak megfelelő iratokat: az építési kérelmet, tervrajzokat, a helyszíni szemle jegyzökönyvét, az építési engedélyt illetve a használatba vételi engedélyt kell, hogy tartalmazza. Az építési kérelemben 1888-tól fel kellett tüntetni az építkezés helyét (utca, házszám), meg kellett határozni az épület rendeltetését, megnevezni a szomszédokat és a tervezőt, illetve ha a tervet más valósította meg, akkor a kivitelezőt is. Ez utóbbi esetben „ a szerkezetek helyességéért a művezető építész, — ellenben a felhasznált anyag és a kiviteli munka jó minőségéért és a biztonsági szempontból szükséges rendőri intézkedésekért a vállalkozó építőmester vagy iparos felelős. "

3

" A tervező és a kivitelező személye a leggyakrabban azért tért el egymástól, mert a tervezőnek nem volt meg a kivitelezéshez szükséges képzettsége,

31 esetleg állami vagy magánszolgálatban dolgozó mérnökként nem váltotta ki a vállalkozáshoz szükséges iparengedélyt. Főleg az 1888 előtti — és később a külterületi kérvények — esetében jelent problémát, hogy az építkezés helyét nemcsak pontos házszám nélkül, de néha a beazonosítást ma már szinte lehetetlenné tevő, bár akkor mindenki számára egyértelmű módon adták meg, úgy mint „a Havi Boldogasszony templom alatt" vagy „ Widolovits András rétjén. " 1888-ban szabályozták a tervek méretarányát: az alaprajzok léptéke 1:100, a homlokzati rajzoké 1:50 volt. Emellé helyszínrajzot, metszetet és ha szükséges volt, részletrajzokat is kellett mellékelni. A tervek színezése is sok infomiációt elárul: a szürke a fennmaradó, a sárga a bontásra ítélt részeket, a piros az új építést, a barna a cementfalakat, a lila a kőrészeket, a kék a vasszerkezeteket jelölte. Az új építési rendeletet követően azt a gyakorlatot is bevezették, hogy a terveket tűzvédelmi okokból elszakították az irattól, és a levéltári vasládába helyezték. Ezek a tervek később valószínűleg elkallódtak, így az 1888-1890 között épült házakról alig maradt meg rajz. A városi tanácshoz benyújtott, tervrajzokkal ellátott építési kérelmet a helyszíni szemle jegyzőkönyve alapján 1888 előtt a Szépítési Választmány, utána az építési szakbizottság javaslatára a tanács véleményezte. A helyszíni szemle rendkívül fontos volt a városrendezés szempontjából, ugyanis csakis ekkor nyílt alkalom az utcavonal kiegyenesítésére, egy rendezettebb városkép kialakítására. Az 1870-es évek dokumentációiban számos, a szomszédok között a közös tűzfal vagy a házak közötti vízelvezetés problémájából adódó nézeteltérésről is olvashatunk. A munkaerőhiánnyal küszködő mérnöki hivatal nem mindig állt a helyzet magaslatán, így például akkor sem, amikor egy olyan házra adták ki az építési engedélyt, ahol a tűzfalra erkélyt terveztek. A szomszédok felháborodása különösen akkor érthető meg, ha hozzátesszük, az épület köztudomásúan bordélyháznak épült.

32 w BML: IV. 1418. Pécs város szabályrendeletei, 60. sz. 11 Az építőipar gyakorlása a céhek megszűnése (1872) után 1884-ig mindenki előtt nyitva állt. Ekkor az ipartörvény az építőmesterek működését azok közé a foglalkozások közé sorolta, melyhez engedélyt kellett kiváltani. A fÖldmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter 46188. szám alatt kibocsátott rendelete az iparengedély kiadásához szükséges képesítésről valamint arról határozott, hogy építőmester minden építőipari munkát önállóan vállalhat, míg a kőművesmester saját felelősségére csak egyszerű szerkezetű földszintes lakóházakat és gazdasági épületeket emelhet. Vö. Magyarországi Rendeletek Tára, 1884. Budapest, 1884. 1632-1648. 11 BML: Pécs v. t. közig, ir. 5441/1882. 46