Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Pilkhoffer Mónika: Pécs dualizmuskori építészetének forrásai és segédletei a Baranya Megyei Levéltárban / 41–48. o.

A Helytartótanács 1864-ben utasította a várost, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő építkezési szabályzatot dolgozzon ki és terjesszen be.

9 Pécs első — a győri mintájára készült — építészeti szabályrendelete 1865-ben lépett életbe. A szöveg valójában két részből állt. Az „Utasítás" a Szépítési Bizottmány feladatait és jogkörét rögzítette, a tulajdonképpeni szabályrendelet az építési engedély megszerzésének kellékeit, az építkezés során betartandó előírásokat és a használatba vétel feltételeit tartalmazta. A Szépítési Bizottmány az építkezés megkezdése előtt és befejezése után is megjelent a helyszínen. A szabályrendelet legfontosabb paragrafusai meghatározták a használható építőanyagokat, a falak vastagságát (még lábban és hüvelykben), az árnyékszékek helyét és számát, a kémények tüzbiztosságát. így a belvárosban főfalat nem lehetett vályogból építeni, a vert falat pedig a külvárosokban sem engedélyezték. Emeletes házaknál a földszintet boltozni kellett. Három emeletesnél magasabb épületet „egészségi szempontból" nem volt szabad építeni. Esztétikai igények fogalmazódtak meg a házak párkányainak és ereszeinek egy magasságba hozatalában. Az épületek szilárdságát szolgálta az ablakok közti távolság rögzítése, ami a városképre is hatást gyakorolt. Érdekes kitétel volt a meszelést illetően, hogy „tiszta fehér színt használni nem szabad, minthogy a róla visszaverődött napsugarak a szemet rontják. ""' Az utolsó bekezdés az új építkezésekkel járó kedvezményekről szólt: a főutcák mentén emelt házak 5, a többi épület 15 évi adómentességben részesült. Az újabb építési szabályrendelet-tervezet már 1873-ban megszületett, de mindössze 3 pontból állt." E szerint minden építkezéshez hatósági engedély volt szükséges, melyért az építésre jogosított személy aláírásával ellátott tervrajz benyújtása mellett írásban kellett folyamodni. Kivitelezést csak képesített személy vállalhatott. Megtiltották a tetők zsindellyel és szalmával fedését. A szabályok ellen vétőknek pedig 100 forintig terjedő pénzbírság vagy annak megfelelő fogság járt. A rendeletről azonban már a következő évben kiderült, hogy teljesen át kell dolgozni. Bár a módosított tervezet 1875-re elkészült,

12 az építési szabályrendelet tárgyalása még 1881-ben és 1886-ban is napirenden volt.'

3 Az 1888-ban végre elfogadott új szabályozásban a leglényegesebb változás az volt, hogy a Szépítő Bizottmány szerepét az építési szakbizottság váltotta fel. A bizottság elnöke a gazdasági tanácsnok, jegyzője a másod aljegyző volt. Hivatalból vett részt a munkában a főmérnök, a tiszti főorvos és a m. kir. Allamépitészeti Hivatal főnöke. Rajtuk kívül minden építészeti kerületbe három képviselőt delegáltak a törvényhatósági bizottságból.

14 A másik újdonság a város építési kerületekre történt felosztása volt. Az I. építési kerületben csakis emeletes, kő- vagy téglaépületeket lehetett felhúzni, zárt sorban. A

II. kerületben emeletes és földszintes épületeket egyaránt lehetett emelni, de csak köböl vagy téglából. Az I. és II. kerületben rögzítették a lakóházak átlagos magasságát: az egyemeletes épületek 12, a kétszintesek 16, a háromemeletesek 20, a négyszintesek 24 méter raa' Bár ezt megelőzően nem voltak írásba fektetett előírások, de a Szépítő Választmány — vagy ahogy később nevezték, a Szépítő Bizottmány — ügyelt arra, hogy a házak a biztonsági, egészségi és szépészeti követelményeknek megfelelően, lehetőleg szilárd és tűzbiztos anyagokból készüljenek, az utcák pedig zártsorosan, rendezetten épüljenek be. A Helytartótanács 1863-ban kiadott rendelete óta az építkezésekről tervet kellett benyújtani a Választmánynak. ,n BML: Pécs v. t. közig. ir. 1078/4439/1865. 11 BML: Pécs v. t. közig. ir. 1263/1874. 12 Sonkoly Károly: A pécsi pénzügyigazgatóság palotája és építésze, Ivánkovics István. In: Népek együttélése Dél-Pannóniában. Tanulmányok Szila László 70. születésnapjára. Pécs, 2003. 371-410. 13 KAJTÁR ISTVÁN: Magyar városi önkormányzatok (1848-1918) Budapest, 1992. 119. 14 BML: Pécs v. t. közig. ir. 5585/1891. 42