Levéltári Szemle, 56. (2006)
Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Pál Judit: Az erdélyi Főkormányszék és a "Királyi Biztosság" működése, 1867–1872 / 23–34. o.
az uniónak a különböző vallások és nemzetiségek méltányos érdekének előmozdításával egybekötött tényleges valósítása tőlem követelt. " 4S A tényleges működés mégsem ért véget szeptember 20-án. Gébbel ugyanis jelezte, hogy a „belső hivatalos ügyvitelbőli kibontakozással járó és okvetlen 20-ka után is előfordulandó levelezések számára az elnöki jegyzőkönyvet még e hó 30-káig vezethetőnek és vezetendőnek tartom ", úgyszintén a személyzetnek is szeptember végéig még szolgálatban kell maradnia, sőt némelyekre a rendelkezési állományból még októberben is szükség lesz. 46 Mivel a Főkormányszék épületét átadták az 1872-ben megnyíló kolozsvári tudományegyetem számára, szükséges volt ennek mielőbbi kiüresítése. Hosszú levelezés folyt a belügy- és kultuszminisztériummal, mi legyen a bútorzat, képek, tükrök, ingaórák (ez utóbbiak „mintfényűzési bútorok" szerepeltek), könyvek, felgyűlt sajtótermékek stb. sorsa. A Királyi Biztossághoz ugyanis egy régebbi rendelet értelmében minden sajtótermékből köteles példányt küldtek fel. Mint egy jelentésből kiderült, ezeket helyszűke miatt nem tudták megtartani a maguk teljességében, de — mint írják — amúgy is az akadémián és az Erdélyi Múzeum-Egyletnél a köteles példányok meglesznek. 47 A Királyi Biztosság elnöki irodájában pedig „több évek folyama alatt egy kis könyvtár gyűlt", amelyek főleg a hivatali munkát segítették elő, ezek végül is a levéltárba kerültek. 48 A bútorok egy részét felszállították Budára, más részét átadták az egyetemnek, a többit elárverezték, az olajfestmények nagyobb részét az Erdélyi Múzeum-Egylet kapta. Az épület átadásával Gébbel javaslatára, aki nem akart tovább Kolozsváron maradni, Lugossy József miniszteri titkárt bízták meg. 49 Néhány alsóbb hivatalnokot és szolgát szintén az egyetemnél alkalmaztak. Szeptember második felében már a költözködés zajlott. Különösen az iratok költöztetése igényelt nagy figyelmet. Gébbel ebből az alkalomból jelzi, hogy határszéli hivatalok arra voltak utasítva, hogy a „nevezetesebb politikai jelenségek és észleletekről" jelentést küldjenek, úgyszintén jelenteni kellett időnként a csendőrségnek is a nevezetesebb eseményekről. Ha ezek nem igényeltek külön intézkedést, akkor iktatószám nélkül az elnöki irodába gyűjtötték őket. Gébbel most felküldte a Belügyminisztériumba, mivel: „Ezen jelentések az erdélyi közbiztonsági és államrendészeti állapotokra némi világot vetvén és egyéb közigazgatási statistikai adatokat is tartalmazván, van szerencsém ezen jelentéseket 1869-től a mai napig terjedőleg az erdélyi királyi biztosság közeledő feloszlatása alkalmából esetleges használat végett 4 csomagban szintén tisztelettel felterjeszteni. " 5 " Szeptember végén Gébbel Péchynek jelezte, hogy „az elnöki titkári íróasztal fiókjaiban zár alatt őrzött elnöki magányelőzményeket, valamint az ugyanottan eltett bizalmasabb természetű királyi biztosi elnöki előiratokat 1867-től 1872-ig terjedőleg egy ládába pakolva" postára tette a Péchy címére. 5 ' Itt tulajdonképpen a Királyi Biztosság reservált iratairól volt szó, amelyet Péchy maga kívánt a belügyminisztériumba felterjeszteni. Szintén ekkor kerültek át a levéltárba Crenneville volt kormányszéki elnök rezervált iratai 1862-67 közöttről a levéltárba, amelyek addig szintén az elnöki irodában 45 Uo. 1872/1200. 46 Uo. 1872/1203. 47 Uo. 1872/1160. 48 Uo. 1872/1162, 1219. 49 Uo. 1872/1243. 50 Uo. 1872/1153. 51 Uo. 1872/1238. 33
