Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Henzsel Ágota: A nagyecsedi városkönyv / 17–22. o.

korábban keletkezett beírások már elfoglaltak. Ezért az 1840-es évek bejegyzéseinek már nem maradt hely máshol, mint az időközben kimaradt, félig üres oldalakon. Ezek a körülmények egy elég kusza, nehezen kibogozható „egyveleggé" teszik a városkönyvet. Előfordulnak lehúzott, érvénytelenített sorok is, például amikor adósság kiegyenlítéséről van szó. Néhány rajz, apró ábra, tollpróba színesíti a kötetet, amelynek kötése sérült, erősen kopott, lapszélei a sok használattól szennyezettek. A városkönyv fontos bejegyzései szólnak a bíró és esküdtek megválasztásáról. Az eseményt gyakran az előző évi bíró számadásának az új bíró és a tanács jelenlétében történt elfogadásaként írták le. Ezt a gyűlést általában az év elején tartották, de voltak novemberi bíróválasztások is. Ekkor, vagy egy másik alkalommal a többi tisztviselő, a porciószedő, az egyházfí és a malombíró is elszámolt az általa kezelt pénzzel. A bíróságra választottak több évig is megtarthatták tisztségüket, vagy néhány év kihagyás után ismét viselhették azt. Az esküdtek választásáról és számukról nincsenek pontos adataink. A 18. századi feljegyzésekben általában csak 4-5 nevet jegyeztek fel, a 19. század első felében 10 esküdt és két kisbíró választása a jellemző. Az írásbeli teendők végzésére először talán a tanítót vették igénybe. 1728-ban Ónodi András diákról történt említés, a jegyzőt 1742-től nevezték meg. A város nemesi jogállású lakosai 1782-től hadnagyot választottak maguknak, akinek nevét többször feljegyezték. A városkönyv egy tipikus, mindvégig alkalmazott formulája az új polgárok felvételéről szól: „hitit a város igazságára letette hozzá való saláriumával együtt". Nemcsak beköltözők, hanem a felnőttkort elért helyi lakosok is felesküdtek, ezzel váltak a közösség tagjává. Ifjú Némedi Jánost például csak az apja bírósága idején, 24 éves korában iktatták a polgárok közé.

20 Az ecsedi tanácsnak, a város minden ügyben illetékes vezető testületének, a működése a szűkszavú bejegyzések miatt kevéssé rajzolódhat ki előttünk. Egy tanácsi rendelet a „Táblás" környékén levő égerest tilalmas hellyé tette, ahonnan sem nyers, sem száraz fát, még vesszőt sem lehetett elvinni. A szokott rend szerint kerülőket állítottak, a tilalomrontókat 5 forint büntetéssel fenyegették.

21 Máskor a „boszorkányi tudományod'' ellen kellett fellépni, amelyeknek „az oktalan nép közt még áldoznak ...az ecsedi vár körül." A közönséges gyűlésben felolvasott határozat szerint, ha nemes ember költ ilyen hírt, 12 forintot fizet, ha paraszt, 12 pálca lesz a büntetése.

22 Egy 1687-es bejegyzés szerint >y

4 pályi Barta uram háza pusztán maradván, a commendáns ő nagysága akaratjából Hideg Pál és Oláh Péter uramék bele szállván, megböcsültették a böcsületes tanáccsal. Megböcsülvén 9 forintig az teleken kívül ami épület volt a fundamentumon.."

23 A tanács bíráskodási tevékenységét néhány, többnyire a 17. század végén született bejegyzés reprezentálja. Leggyakrabban tiltakozásokra került sor a tanács előtt, de születtek ítéletek adósság, becsületsértés, káromkodás ügyében is. 1675-ben Demeter János hagyatéka miatt protestáltak az atyafiak, hogy az árvák anyja el ne idegenítse.

24 1693-ban Tót Mária tiltakozott, mert a Bolyákinénál hagyott lá2(1 Nagyecsedi városkönyv, 71. 1845. 21 Uo. 354. 1816. 22 Uo. 318. 1807. 21 Uo. 151. 1687. Pályi Opályi falu, a commendáns az ecsedi vár katonai vezetője. 24 Uo. 263. 20