Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - HÍREK - Garadnai Zoltán–Szatucsek Zoltán: Webszemle: újrakezdés – '56-os magyarok Kanadában: épül a világ második legnagyobb levéltára: Lady Howard of Effingham – alias Gertler Manci / 90–93. o.

Épül a világ második legnagyobb levéltara A Francia Nemzeti Levéltár {Archives nationales) az 1936-ban életre hívott Francia Levéltári Igazgatóság (Archives de Francé) részeként jelenleg öt különböző központi levéltárat foglal magában. 1998-ban, az új központi levéltár létrehozása tervének megszületésekor ezek az intézmények már összesen 330 km iratot őriztek és mintegy 15 000 kutató több mint 200 000 esetben folytatott bennük kutatómunkát. Olyan köz gyűjteménykomplexumról van tehát szó, amely nemzetközi szinten is figyelemre méltó. A modern levéltári ismeretek fejlődése, a kutatói és adminisztratív feladatok változásai azonban szükségessé tették egy új központi levéltár létrehozását. Az Amerikai Nemzeti Levéltár (NARA) után a világ második legnagyobb levéltári épületének számító Francia Nemzeti Levéltár Új Központjának (Nouveau Centre des Archives nationales) megépítésére a neves olasz építész — Massimiliano Fuksas — kapott megbízást. (Az épület terveit ld. http://www.europaconcorsi.com/db/pub/scheda.php?

'id=557'4

) Az új, 320 km kapacitású, hozzávetőleg 8000 m

2 alapterületű új levéltári komplexum a Párizstól nem messze fekvő pas-de-calais-i Pierrejitte-sur-Seine-ben fog állni. Az építkezés befejezése 2009-ben várható, de a raktárak berendezése, az iratok fokozatos átszállítása az új épületbe már elkezdődött (!) és jelenleg is folyik. Az új levéltári épület létrehozásával kettős célt kívántak elérni. Egyrészt feltétlenül szükség volt arra, hogy a levéltári tároló kapacitás hosszú távú biztosításával és megfelelő technikai feltételek létrehozásával a francia polgárok és az állami apparátus számára egy olyan funkcionális intézményt hozzanak létre, amely közvetlenül levéltári intézmény céljára épült, másrészt a levéltárak hagyományos és új feladatainak is meg kívántak felelni. (A levéltári kutatás iránti igény kiszélesedése ugyanis Franciaországban is megfigyelhető.) Az új levéltár fogja őrizni és a kutatók rendelkezésére bocsátani a francia központi szervek (minisztériumok, hivatalok stb.) 1790 után keletkezett iratait, és az előzetes becslések szerint az elkövetkező harminc évben egyben egy új „archives intermédiare" szerepét is be fogja tölteni. Jövőjének, feladatainak és küldetésének meghatározása komoly szakmai előkészítést igényel, ezért az alapelvek megállapítása érdekében az Archives de Francé igazgatóasszonya {Martiné de Boisdeffre) elnökletével egy tudományos előkészítő bizottságot hoztak létre. A bizottság, amelynek tagjai a levéltáros és történész szakma ismert személyiségei, a közélet szereplői, megvitatja az összes felmerülő szakmai kérdést és javaslatot, amivel igyekeznek a levéltár jövőbeli munkájára vonatkozóan megfelelő választ adni. Az új levéltári központ a hagyományos és a modern archiválási technikák alkalmazása mellett kitűnő eszköz lehet a közművelődés szolgálatában is. Franciaországban a kulturális szféra hagyományosan megkülönböztetett szerepet játszik, és ebben az intézményi szerkezetben a levéltáraknak is nagy szerep jut. A levéltárak „kulturális központ" szerepének növekedése egyrészt bevételhez juttatja ezeket az intézményeket és munkalehetőséget ad a levéltárosoknak, másészt szélesíti a levéltárak használóinak társadalmi bázisát is, hiszen a koncertek, színházi előadások, kiállítások már sokkal szélesebb kört vonzanak, mint a hagyományos kutatótermek, és olyan publicitást jelentenek a francia kultúra és történelem számára, amelynek értékét nem lehet számokkal kifejezni. http://www.archivesdefrance.culture.gouv.fr/fr/pierrefitte/index.htm

. 92