Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: FORRÁSOK - Szántó László: Nagy Imre snagovi politikai feljegyzéseinek forráskiadási kérdéseiről / 54–60. o.

és helyen, a Legfelsőbb Bíróságon, hanem a Belügyminisztérium Irattárában őrizték és kezelték azokat. 1989 elején Nagy Imre és társai politikai és jogi rehabilitálásakor a Legfőbb Ügyészségre, majd a Legfelsőbb Bíróságra kerültek a periratok. Az iratokat 1990. április 9-én adták át az akkor még külön intézményként működő Új Magyar Központi Levéltárnak. Nagy Imre snagovi kéziratának, és másolatainak sorsa azonban másként alakult. Nagy Erzsébet, a mártír miniszterelnök leánya 1989 tavaszán megkereste a Legfőbb Ügyészséget, s mint örökös, kérelmezte, hogy az édesapja őrizetbe vételekor lefoglalt személyes tárgyait és iratait adják át részére. 1989. május 30-án készült az a Nyilatkozat a Legfőbb Ügyészségen, amely tartalmazta a Snagovban készült kéziratok és a róluk készült filmek tulajdonba adásáról, és az azokba való betekintésről, illetve azok felhasználásának módjáról szóló megállapodást. A dokumentumból nem derül ki, hogy a 10 darab filmtekercs az eredetiben fennmaradt kéziratról készült-e, vagy a román belügyi hatóság által esetleg átadott felvételeket tartalmazza. A szerkesztési munka során meggyőződtünk arról, hogy a magyar nyomozó szerv által a véglegesített kéziratról készített filmekről van szó. A periratok további, ügyészségi átvizsgálását követően keletkezett a korábban már hivatkozott 1990. június 5-i ügyészségi Feljegyzés, amelyben a büntetőeljárás során készített fotókópiákról és gépiratos másolatokról feltárt információkat és a tulajdonba adásukat rögzítette a legfőbb ügyész helyettese. DK Nyíri Sándor a következő jogi indoklással adta át az újabb dokumentumokat: „Annak ellenére, hogy az 1./pontban említett iratokat — másolatokat — az ügyben 1957-58-ban eljáró hatóságok készítették, álláspontom szerint azok az eredeti, Nagy Imre kézírásos anyagának jogi sorsában osztoznak, a hagyatékhoz tartoznak. Ennek következtében ugyanúgy Nagy Erzsébet tulajdonát képezik, mint az eredeti művek. Ezek Nagy Erzsébet és Vészi János

17 rendelkezésétől függően segíthetik az összehasonlítást és a hiányzó részek utáni kutatást" A három zöld kötetbe foglalt fotókópia-sorozat és a filmtekercsek mindegyike az eredeti kéziratról Magyarországon készített felvételeket tartalmazza. Ezzel a jogi aktussal még nem zárult le a történet, ugyanis a birtokba adás még nem történt meg, mert a legfőbb ügyész helyettese vállalta a két jogi dokumentumban felsorolt anyagok elkülönített, biztonságos őrzését hivatali idejének végéig. Bár erről nincs közvetlen adat, de joggal feltételezhető, hogy ezután, vagyis 1990-ben megtörtént a tényleges birtokba adás. Érdekes momentuma ennek, hogy a fotókópiák két kötete külön átadás-átvétel során került 1990. augusztus 15-én az Új Magyar Központi Levéltárból (!) az örökös birtokába. 15 Erről részletesen ld.: MÜLLER KÁROLY-RÉTI-OSZKÓ MIKLÓS: „Szigorúan titkos". A Nagy Imre per iratainak tematikus feldolgozása a Magyar Országos Levéltárban. Levéltári Szemle, 1993/4. 3-12. 16 Nagy Erzsébet a snagovi feljegyzések kiadásának érdekében, a Gondolatok... és a Viharos emberöltő eredeti példányát, a róluk készült felvételek ncgatívjait, a két fotókópia sorozatot és a gépiratos másolatok eredeti példányait időlegesen az MTA Nagy Imre Házban helyzete cl 2005 folyamán, természetesen átadási jegyzék kíséretében. Ugyancsak átadta másolatban az iratok tulajdonba vételével kapcsolatos Nyilatkozat-oi és Feljegyzés-t. 17 Nagy Erzsébet férje. 2003-ban elhunyt. 18 Feljegyzés, 2. 58