Levéltári Szemle, 56. (2006)
Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: LEVÉLTÁRAK, IRATTÁRAK - Pap Gáborné–Sölch Miklós: A Magyar Országos Levéltár 1956-ban: beszélgetés Pap Gábornéval, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főosztályvezetőjével / 50–53. o.
Miközben fiatalasszonyként első gyermekemet vártam, hivatali munkámat is az utolsó pillanatig elláttam. Ezt abban az időben természetesnek fogadtuk el, ha nem is volt mindig könnyű. A június közepén tartott konferencia utáni napokra vártam gyermekem megérkezését, addig a szervezés minden gondját vállamon viseltem. A levelezés, a program összeállítása, a szobafoglalások, a meghívók kiküldése, a fogadások intézése nagyrészt az én vállamon nyugodott, természetesen a házbeli és a minisztériumi kollégákra mindenben számíthattam. Talán a túl sok munka és idegeskedés is közrejátszott abban, hogy fiam már június elején megérkezett, ami az örömön túl nagy gondot is okozott a kollégáknak. Két nappal a szülés után a kórházi ágyamon ülő Felhő Ibolyának magyaráztam órákon keresztül, hogy milyen ügyet hogyan kell még elintézni, melyik dosszié hol található stb. A konferencia egyébként azért is volt olyan nagy jelentőségű, mert első alkalom volt az ötvenes években, hogy külföldi kollégákat is meghívhattunk. Míg korábban a legegyszerűbb külföldi levélváltás is csak a minisztériumokon keresztül volt lehetséges — ahol még a legalapvetőbb udvariassági formulákat is kihúzták a francia leveleimből — most a szocialista országok béli kollégák mellett nyugatról is hívhattunk kollégákat. Az ünnepségek rendben lezajlottak, mindenki megelégedésére. Érződött-e a forradalom előszele a nyári hónapokban a levéltárban? Abban az időben a gyermek születését követően — hajói emlékszem — 12 hét szülési szabadság járt az anyának. Ezt meg lehetett hosszabbítani három hónap fizetés nélküli szabadsággal. Ezért a forradalom előtti időkben nem voltam közvetlen napi kapcsolatban a levéltárral, így a mindennapok életéről nem tudok beszámolni. A forradalom alatt történtek-e jelentős események az intézményben? Kimentek-e együtt a tüntetésekre a kollégák? Mi volt Ember Győző véleménye a forradalomról? Nem tudok róla, hogy közösen kivonultak volna a munkatársak. Emlékszem egy szombati napon — talán november 3-án — behívtak az intézménybe, ahol a Lovagteremben úgynevezett „munkásgyülést" tartottunk, melyen megválasztottuk a Forradalmi Tanácsot. A gyűlésen — azt hiszem — Ember Győző is jelen volt, a tanács elnökévé pedig Komjáthy Miklóst, a középkori gyűjtemény referensét választottuk, aki rendkívül népszerű volt a munkatársak körében és komoly tudományos tekintélynek is számított. „Micu bácsinak" azonban nem volt lehetősége sokáig betölteni az elnöki tisztet, mivel a forradalmat hamarosan eltiporták. Arra emlékszem, hogy egymás között arról beszélgettek a kollégák, hogy Ember Győzőt le kell váltani a főigazgatói tisztségből és egy levéltári vezetői grémium élére Wellmann Imrét kell megtenni. Ez hivatalosan utóbb a Levéltári Tanács megalakulásával jutott kifejezésre. Ember Győző felettébb zárkózott volt, érzelmeit nemigen mutatta ki és véleményét is alaposan átgondolta, mielőtt kimondta volna. Velem a forradalom iránti rokon- vagy ellenszenvéről soha nem beszélt és csodálkoznék, ha a beosztottai közül valakivel megosztotta volna véleményét. Ezért biztosat ez ügyben sem tudok mondani. Egy apró adalékot azonban szeretnék elmesélni Ember Győző világnézetével kapcsolatban. Mint Szekfü Gyula tanítványa, ő kapott felkérést, hogy a professzor temetésén, 1955. nyarán búcsúztató beszédet mondjon a tanítványok nevében. A beszédet a közismert latin mondásból átvett gondolattal kívánta befejezni: „írtál és ezzel megmentetted a lelkedet. " Az én véleményemet is kikérte a nekrológgal kapcsolatban, én pedig biztattam, hogy ha úgy érzi, hogy el kell mondani, bátran mondja el. Sajnos a temetésen személyesen nem tudtam jelen lenni, mert pont ugyanabban az időben egy másik kolléga temetésén vettem részt a Rákoskeresztúri temetőben. Ezért csak elbeszélésből szereztem tudomást arról, hogy Andics Erzsébet nagyon fel volt hábo51