Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: LEVÉLTÁRAK, IRATTÁRAK - Farkas Csaba: Szegedi művelődési intézmények a forradalomban / 31–37. o.

Művelődési intézmények november 4-e után A november 6-án városra támadó szovjet csapatokkal szemben nem bontakozott ki komoly ellenállás, ezért a város művelődési intézményrendszerében a támadók nem okoztak károkat. Az intézmények dolgozói közül azonban november 4. és 6. között többen készültek ellenállásra. Ebben a színház dolgozói jártak az élen. November 5-én hajnalban a színház fegyverkészletéből néhány színházi alkalmazott felfegyverezte magát, és fiatalok, katonák kíséretében a Tisza-partra vonultak, ahol két részre szakadtak: az Apor László és Karikás Sándor vezette csoport az újszegedi oldalon, míg a Boros János színész vezette csoport a Tisza másik partján foglalt el védekező állást. Néhány órával később egy, a Tisza-hídon átvonuló szovjet páncélos egységre tüzet nyitottak, azok azonban nem válaszoltak. Ezzel a színházi alkalmazottak katonai ellenállása kimerült.

17 A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány hatalomra kerülése után a város művelődési intézményeinek tevékenysége nehezen állt helyre. Részben a politikai sztrájkok akadályozták a hálózat működését, részben a kormányzat által bevezetett intézkedések, például a kijárási tilalom, valamint a takarékossági intézkedések. A meginduló disszidálási hullám is gátolta a munka megindulását. A Kádári-hatalom ellen általános politikai ellenállás alakult ki a városban. Ezt nemcsak az állandó sztrájkok jelezték, hanem az is, hogy az üzemi és intézményi forradalmi szervezetek egyre erélyesebben támadták a kormányt és szoros együttműködést alakítottak ki. November 16-án Keresztes Mihály kormányösszekötő a munka felvétele érdekében egy értekezletre hívta a szegedi üzemi és intézményi munkástanácsok képviselőit. Itt, a forró hangulatú vitában, a küldöttek elhatározták, hogy egy 20-25 tagú ideiglenes bizottságot választanak a dolgozók követeléseinek kidolgozása, és a kormányhoz való eljuttatása érdekében. A küldöttség november 23-án járt a Parlamentben és Apró Antallal, az iparügyek irányításával megbízott kormánytaggal tárgyalást folytattak, akinek átadták a követelés-sorozatot. A küldöttségben szegedi művelődési dolgozók is részt vettek: Káló Flórián a Szegedi Nemzeti Színház forradalmi bizottságát, míg Ertsey Péter könyvtáros az írószövetség szegedi csoportját képviselte. A küldöttek visszatérésük után beszámoltak munkahelyeiken és a munkástanácsok előtt a tapasztalataikról.

18 December 10. után a politikai ellenállás minden legális formája megszűnt. A forradalom idején legaktívabb Nemzeti Színház művészi tevékenysége nehezen indult meg. A működést több jelentős tényező akadályozta. Egyrészt több személyt őrizetbe vettek forradalmi tevékenységük miatt (pl. Horváth Jenő főrendezőt), másrészt 1956. november és 1957. február között 19 alkalmazott disszidált, és 10 alkalmazott önként elhagyta a színházat. A disszidáltak között volt Ujj Józs'e/'karmester, Ungár Tamás, Bőhm Éva korrepetitorok, Nyíri János segédrendező, Szabó Sándor díszlettervező, Apor László és Papp Teri színészek, Laborczy István magánénekes, Berta János, Szabó László, Hont Ágnes, Orszigeti Mária balettáncosok. A színháztól Szentirmai Éva Miskolcra, Bicskey Károly és Fogarassy Mária Kecskemétre szerződött, Nagy György rendezőt, Boros János, Lengyel János, Olsevszky Éva, Csapó János színészeket elbocsátották a színháztól. Az alkalmazottak hiányát a kormány által bevezetett racionalizálás is fokozta, amelynek során távozott az intézményből Rubányi Miklós karmester, Gedei Józselvezető könyve17 BÁLINT, 2000. 216-217. IS Uo. 254-255. 35