Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - NEMZETI LEVÉLTÁRAK A VILÁGBAN - Sipos András: Az orosz levéltárügy az ezredfordulón: Kozlov, V. P.: Russian archives as an index of political, economic, and social changes at the turn of the millennium. Comma, 2004. (3–4.) / 72–73. o.

AZ OROSZ LEVÉLTÁRÜGY AZ EZREDFORDULÓN KOZLOV, V. R: Russian Archives as an Index of Political, Economic, and Social Changes at the Turn of the Millennium. Comma 2004. (3-4.) 21-28. A szerző az oroszországi levéltárügy átalakulására ható legfőbb külsődleges tényezőket igyekszik rendszerezni a Szovjetunió felbomlása és az ezredforduló közötti időszakban. Külön tárgyalja a levéltárügyet ért politikai, a gazdasági és társadalmi, valamint a közéleti hatásokat. A politikai tényezők sorából elsőként a Szovjetunió Kommunista Pártja iratanyagának az állami levéltárak részére történt átadását emeli ki, megemlítve, hogy az ezzel kapcsolatos — részben anyagi természetű, részben a pártanyagnak az állami levéltárak szerkezetébe való betagolását illető szakmai — problémák még ma sem tekinthetők megoldottnak. A Szovjetunió felbomlásával felmerült annak veszélye, hogy a megszűnt szuperállam központi szerveinek levéltári anyagát felosztják a volt tagköztársaságok között. Az újonnan függetlenné vált államok között 1992-ben aláírt levéltári egyezmény ennek idejekorán elejét vette, így ez az anyag is az Oroszországi Föderáció Levéltári Szolgálata kezelésébe került. A szerző némileg keserű megjegyzése szerint, a levéltárak hagyományos alulértékelése a hatalmi tényezők részéről ezúttal kedvező eredményt hozott „a levéltári fond integritásának elve erősebbnek bizonyult, mint a Fekete-tengeri Flotta esetében a felosztásra irányuló törekvések". 1993 végén a volt Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsa iratanyagának levéltárba kerülése a régi rend szimbolikus végét jelentette. Az iratátadás általában ugyanakkor mindmáig az orosz levéltárügy egyik legkritikusabb területe. A levéltárak telítettsége miatt 4 millió maradandó értékű őrzési egység maradt határidőn túl a szervek irattáraiban, kitéve annak, hogy az intézmény megszűnése, átszervezése vagy privatizációja esetén szétszóródnak. 1993-ban megszületett „Az Oroszországi Föderáció Levéltári Fondjáról és a levéltárakról" szóló törvény, amely valóságos törvénykezési hullámot indított el alsóbb szinteken is. A föderáció autonón alkotórészei közül a cikk megírása idjén (2002-ben) 65 rendelkezett levéltári törvénnyel. Ezek a törvények sok tekintetben a helyi viszonyokban gyökereznek, és nem mentesek a „szuverenizációs" törekvéstől sem. A teret nyerő sokszínűség azonban öszönzi az integrációs törekvéseket is a lényegében háromszintűvé vált (föderáció — autonóm egységek — városok, helyi önkormányzatok) levéltári rendszerben. A központilag támogatott projektek jelentős eredményeket mutatnak fel pl. az informatika alkalmazása, az adatbázis-építés, az egységes fondnyilvántartás terén. A levéltárakat közvetlenül is érte és éri politikai kihívás, hiszen a politikai küzdelemben felhasználható dokumentumok tárházát látják bennük, a közvélemény számára ilyen minőségben jelennek meg. A külföldi kutatók igényei is gyakran politikai érdekek szolgálatában jelentkeznek. A szerző ugyanakkor kiemeli a hatalmas nemzetközi érdeklődés által keltett nyomás ösztönző hatását, melynek révén prioritást kapott az ennek kiszolgálására alkalmas segédletek és forráspublikációk készítése. Az orosz Levéltári Szolgálatnak a cikk írása idején 41 országgal volt együttműködési szerződése, bár ezek egy része formális természetű. A levéltárügy számára igen sok munkát adtak a II. világháború idején más országokból elhurcolt levéltári anyagok sorsával kapcsolatos feladatatok, hiszen ezek az ügyek igencsak megterhelik az ország külkapcsolatait is. Ezzel magyaráz72