Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - HÍREK - Péterné Fehér Mária: Bírósági iratok a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára kiállításán / 79–82. o.

nes törvénykezési szabályok alapján az úriszék kivételével visszaállítottak majdnem minden feudális bíróságot. így került sor Kecskeméten a főbíró birószékének és a tanács Törvényszékének visszaállítására. A visszaállított szervezetek: a Bírószék, a Törvényszék polgári és fenyítő ügyeiből, a városi tisztiügyész irataiból válogattunk a kiállításra. A korszakra jellemző volt a rögtönbíráskodás fenntartása (amely 1849-től érvényben volt). Erre az igen nagy számú tolvajlások, a csoportosan, „betyárok" által elkövetett erőszakos rablások miatt volt szükség. A bűntényekre többnyire nem derült fény rögtön. Az osztrák kormányzat és a magyar hatóságok a kiegyezésig nem tudták felszámolni a Duna-Tisza közi „betyárvilágot". Ez csak az 1869 januárjában királyi biztosnak kinevezett gróf Ráday Gedeonnak, a segítségére levő városi tisztiügyészi hivataloknak, a vizsgálóbírónak (Laucsik Máté) és a kiküldött delegált törvényszékeknek sikerült 1873 elejére. A néhány betyárportré, nyomozati iratok, jelentések mellett Ráday Gedeon iratai is szerepelnek a kiállításon (hatodik korszak). A kiegyezéssel létrejött dualista állam az 1869. évi IV. tc-ben fektette le az új bírói szervezet elvi alapjait. A törvény kimondta az igazságszolgáltatás és a közigazgatás különválasztását. Ettől kezdve megszűnt Kecskemét város önkormányzatának bíráskodási funkciója. Kecskemét ezután arra törekedett, hogy a város első rendű törvényszék székhelye legyen, annak ellenére, hogy nem volt megyeszékhely. A törvényszék elhelyezésére épületeket engedett át az államnak, jelentős anyagi áldozattal bővítette, átalakította azokat. Törekvései sikerrel jártak, 1872-től Kecskeméten működött a Kecskeméti Királyi Törvényszék, a Kecskeméti Királyi Ügyészség és a Kecskeméti Járásbíróság. E bírósági szervezetek iratai — az 1904-ben felépült „törvényszéki palotába" való átkerülésük után — előbb az első világháborút követő októberi forradalomban, majd a második világháború végén szinte teljesen megsemmisültek. így a kiállításon az 1872-től 1918-ig kialakított hetedik korszak dokumentumait az új szervezet kialakításával, az épületek átadásával, az új törvényszéki székház építésével kapcsolatos iratok, tervrajzok, fotók alkotják. A nyolcadik korszak, az 1919-1945-ig terjedő időszak dokumentumai néhány megmaradt peres irat és a városi törvényhatóságnak az Ügyvédi Kamarával együtt folytatott azon küzdelmének forrásai, melyek arra irányultak, hogy megakadályozzák a Kecskeméti Királyi Törvényszéknek a Szegedi ítélőtábla alá való beosztását. A Kecskeméti Királyi Törvényszék a közelgő hadműveletekre való tekintettel 1944. október 20-án beszüntette működését. A törvényszék épülete és az iratok jelentős károkat szenvedtek a háborús időszakban. A város kiürítése után visszaérkezett, számukban megfogyatkozott bírósági alkalmazottak 1945. május 23-án tették le az esküt az Ideiglenes Nemzeti Kormányra. Az ún. koalíciós időszakban mind szervezeti, mind eljárási szempontból helyreállt a korábbi magyar igazságügyi szervezet. A korszak jellemzője, hogy az állami erőszak-apparátusok vezetése túlnyomórészt az MKP, majd röviddel később a kizárólagos hatalmat gyakorló MDP kezébe került, így kezdetben a személyeken, majd a szervezetek átalakításán keresztül megtörtént az államszervezet szovjetizálasa, a jogrendszernek a szovjet minta alapján való újraalkotása. Új szervezet létrehozására is sor került az igazságszolgáltatáson belül, a népbíróságok megalakítására. A háborús és népellenes bűntettet elkövetők felelősségre vonása volt feladatuk. A Kecskeméti Népbíróság — ennek irataiból válogatott dokumentumok képezik a kiállítás kilencedik egységét — 1945. március 26-án tárgyalt először és 1948. október 12-én fejezte be működését. 81