Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - Breinich Gábor: Az eszmétől a megvalósulásig: Budapest Főváros Levéltára új épülete / 41–55. o.

között, és végül a megszületett kompromisszumos megoldás szerint valamennyi pályázatot elbírálták, még akkor is, ha az eltért a kötelezően előírt rendezési tervtől. A pályázat kiírására 1998. január 5-én került sor. Néhány hónappal később, május 15-én bontották fel az anonim módon beérkezett 25 pályamunka anyagait, majd egyhónapos bírálati szakasz következett. A Schiffer János főpolgármester-helyettes vezette bíráló bizottságban jeles építészek, a főváros főépítésze, beruházási szakemberek, az illetékes kulturális minisztérium és a levéltár képviselői vettek részt, akik szakértők bevonásával is segítették az érdemi értékelés munkáját. A bizottság tagjainak beszélgetéseiből kiderült, hogy hétről-hétre változott, érlelődött a vélemény, egy-egy terv elmélyült tanulmányozása, a tervezői koncepció mélyebb megismerése sokszor módosította az első benyomás során kialakított szubjektív képet. Az első látásra tetszetős, megnyerő, kidolgozottnak tünö tervről kiderülhetett, hogy következetlensége miatt számtalan sebből vérzik, míg más esetben az elnagyoltnak tünö munka mögött érezhetővé volt a jó elképzelés, amiben benne volt a továbbfejlesztés lehetősége. A bírálat során végig kemény harc folyt a levéltárosok szakmai szempontjai és az építészek által képviselt építőművészeti szempontok érvényesülésének elsőbbségéért. Végül mindkét oldal képes volt elfogadni a saját értékelési rendszerétől eltérő szempontokat is, és megszületett a megegyezés a legjobbnak minősített terv kiválasztásában. A bírálat szakmai szempontjait a funkcionális megfelelőség és használhatóság, a technológiai alkalmasság körében határozták meg. Lényeges volt az épület építésének ütemekre bonthatósága, mind a kívánatosnál kisebb anyagi források, mind pedig az igény szerinti későbbi bővíthetőségre is gondolva. Összehasonlították az igényelt és a tervezett alapterületeket, az összes és a nettó alapterület arányát, a főbb funkciókhoz tervezett közlekedő és gépészeti terület viszonyát, a 130 főre tervezett létszám elhelyezhetőségét. A kiértékelésnél fontos szempont volt a pályázati kiírásban megadott rendezési javaslatok megvalósítása, az iratok beszállításának, és a további belső munkálatok során történő mozgatásának optimális útvonala, a munkaterületek, irodák kialakítása, valamint az állományvédelmi műhelyek megfelelő elrendezése. A vizsgálatok elemezték a főbb funkciók épületen belüli elhelyezését, a vertikális és horizontális kapcsolatok viszonyát, a kutató-, ügyfél- és közönségforgalom tiszta leválasztásának megoldásait. A funkcionalitás mellett a komfortérzet biztosítása volt a másik lényeges megközelítés. Egyaránt fontos kérdés volt a közönség számára létrehozott terek kialakítása és a levéltári dolgozók munkahelyének megformálása. Ezen belül — a különböző időjárási körülményekre is gondolva — külön elemezték a fényviszonyokat, komfortérzetet befolyásoló építészeti eszközöket, gépészeti megoldásokat. Technológiai szempontból az értékelés során az elhelyezést, az épületgépészeti felszereltséget, berendezhetőséget, üzemeltetési és karbantartási szempontokat mérlegelték a bírálók. A kiírás helyiségjegyzéket is tartalmazott, ahol nem csupán a kívánatosnak tekintett alapterületeket adták meg, hanem az egyes helyiségek szellőztetési, mesterséges és természetes világítási feltételeit, hőmérsékleti, és légnedvességi viszonyait is meghatározták. A tervpályázat zárójelentésében a nyertes pályázatot 1998. június 19-én a zsűri így értékelte: „Az épület funkcionális szervezése, tagolása rendkívül tiszta, jól átgondolt, részleteiben is megoldott. A látogatható terek és az igazgatás helyiségei az épület hangsúlyos részén, a Csongor utcára telepített egyetlen traktusban nyernek elhelyezést. Az 44