Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - Horváth J. András: Kutatók és kutatások Budapest Főváros Levéltárában 2003-ban / 25–40. o.

Kutatási tematika és a kutatók eredete ~Ö~Vá ros(rész)töi-ténet • Vagyoni Jogblztoaftó, magánérdekű • Topográfiai adat G Társadalomtörténet • Kultúrtörténet a Iskolatörténet • Intézménytörténet O Gazdaságtörténet a Építéstörténet • Életrajzírás Q Családkutatás Fővárosi Vidéki Külföldi V , : , J Budapest sajátos kulturális arculata, a szűk értelemben vett kultúrtörténeti témák ugyanis, érdekes módon több vidéki kutatót vonzanak, mint helybelit. A fővárosi lakos kutatók körében viszont inkább az itteni intézmények története, és az egyedi topográfiai adatok iránti érdeklődés pregnánsabb. Mi lehet ennek a különbségnek a magyarázata? Nos, az ok — úgy vélem — a budapesti helytörténeti kutatások máig élő régi hagyományaira vezethető vissza. A fővárosi intézmények történetének egyfajta dédelgető, érzelmileg motivált kultusza jól ismert a fővárostörténetet széles körben művelők között. A pesti trolibusz-közlekedés beindítása, a németvölgyi (Farkasréti) temető elhelyezkedése, az egykori fővárosi statisztikai hivatal tevékenysége, a Wenckheim-palota, a Közvágóhíd vagy az Apponyi-klinika a pestiek számára fogalmak. Mindezek a kollektív emlékezet lokális és emlékhelyei. Az emlékké válás folyamatában az említett tárgyak kibontakoznak a korabeli praktikus és elszigetelt jelentéktelenségből, hiszen az idő múlása egyre határozottabb helyiértékkel és értelemmel ruházza fel őket. Az évtizedek folyamán feltorlódott emlékek és tapasztalatok érzelemteli jelentést adnak a mégoly Ösztövér városrésztörténeteknek is. Mindez plasztikusabb történelemkép megrajzolását mozdíthatja elő. Ebben az értelemben a mégoly hagyományos jellegű topográfiai és intézményi központú helytörténetírás tehát messze több, mint pusztán unaloműző hobbitevékenység, hiszen az adott földrajzi tér keretei között átélt belső élmények keresnek a kutatások alkalmával vonatkozási pontokat. Végső soron ezzel magyarázható, hogy miért kutatja több helybeli a fővárosi intézményeket, mint vidéki vagy külföldi. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül persze a levéltárhasználat intenzitásának kérdését sem. Kik milyen gyakorisággal fordulnak az állomány ügyirataihoz? Azt tapasztalhatjuk, hogy kutatási sajátosságainál fogva a tíz kérőlapnál többet beadó, „kutatóteremben lakó" negyven személy eltér a többitől. Az intenzív levéltárhasználóknak ez a köre főként társadalom- és építészettörténeti kutatásokban érdekelt. 39