Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 4. szám - Horváth Zita–Turbuly Éva: A muraközi uradalom 17–18. századi gazdaság- és társadalomtörténetének forrásai: kutatási beszámoló / 71–79. o.

Magyarországon hosszú időn keresztül a történetírás egyet jelentett a politikatörténettel, ugyanakkor mindig voltak olyan történetírók, akik felismerték a gazdaság- és társadalomtörténet fontosságát. Az agrártörténet-kutatás kezdetei a 18. századig, Bél Mátyás munkásságáig nyúlnak vissza, aki szakított a hagyományos politikai megközelítéssel, tág teret szentelt a gazdasági viszonyok elemzésének és külön tanulmányt írt Magyarország mezőgazdaságáról.

16 A 18-19. sz. fordulójáról Tessedik Sámuel és Berzeviczy Gergely nevét kell megemlíteni, akik feltehetőleg a felvilágosodás tanainak szellemében foglalkoztak a parasztság életével.

17 Phaler Károly a mezőgazdaság történetét és ezáltal a parasztság történetét írta meg Jus Georgicum c. latin nyelvű művében, amelyet Keszthelyen adták ki 1820-ban. A reformkorban Horváth Mihály szorgalmazta a néppel való foglalatosságot: ,, Ha pedig így áll honunk politicai története, mi még is egyedül foglalta el a régi történet- s évkönyvírókat, mit lehet, mit kell mondanunk az ipar és kereskedés történetéről, miután az írók a trónváltozások és országszerződések, háborúk és békekötések s más nagyszerű és nem nagyszerű, de lármás események írásával elfoglalván, figyelemre is alig méltatták a népi élet csöndes körét ... "

18 A reformkort követően ismét a politikatörténet uralta a történetírást, maga Horváth Mihály is felhagyott a gazdasági kérdések vizsgálatával. Változást a 19. sz. utolsó két évtizede hozott. Wenzel Gusztáv megírta 1887-ben Magyarország mezőgazdaságának történetét, majd megjelent Thallóczy Lajos munkája, ami újabb kitörési pontot jelentett a politikatörténetből a gazdaság- és társadalomtörténet felé.

19 1894-ben Tagányi Károly kezdeményezésére indult útjára a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, amelynek ő maga egyik szerkesztője is volt. Az 1906-ban megszűnt folyóiratban, amelynek legnagyobb érdeme, hogy ráirányította a figyelmet a gazdaságtörténet fontosságára, a szerkesztő Tagányi mellett rendszeresen publikált többek között Acsády Ignác és Takáts Sándor is. A két világháború közötti időszakból Domanovszky Sándor és a körülötte szerveződő kutatói kör munkájának köszönhetően kialakult egy „uradalomtörténeti iskola", amelynek célja az ország jelentősebb uradalmainak monografikus feldolgozása volt. Vállalkozásuk keretében több értékes kötet jelent meg.

20 Az 1945 utáni történetírás bővelkedik a jobbágyság történetét feldolgozó munkákban, de az uradalomtörténet nem volt jellemző, illetve az uradalomtörténeti források kiadása néhány kivételtől eltekintve még váratott magára.

21 Az uradalomtörténeti kutatások az 1980-as évektől kaptak új lendületet. A teljesség igénye nélkül említhetjük meg Fülöp Éva Mária, Papp Klára, Kaposi 16 BÉL MÁTYÁS: „Noüiia Hungáriáé novae histohco geographica... " I—IV. köt. Bécs, 1735-1742.; UÖ: „De re rustica Hungarorum" UŐ: Magyarország népének élete 1730 táján. Vál., s. a. r. és a bev. tanulmányt írta: WELLMANN IMRE. Bp., 1984. 17 TESSEDIK SÁMUEL-BERZEVICZY GERGELY: A parasztok állapotáról Magyarországon. Vál., szerk., a bev. és az életrajzokat írta ZSIGMOND GÁBOR. Bp., 1979. 18 HORVÁTH MIHÁLY: AZ ipar és kereskedés története Magyarországban, a három utolsó század alatt. Buda, 1841. 19 THALLÓCZY LAJOS: A kamara haszna (lucrum camarae) történeti kapcsolata a magyar adó és pénzügy fejlődésével. Bp., 1879. 20 Pl.: CSAPODY CSABA: Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. század első felében. Bp., 1933.; WELLMANN IMRE: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása, különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre. Bp., 1933. 21 SZABAD GYÖRGY: A tatai és gesztesi Esterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra.^., 1957. 74