Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - Horváth J. András: Kutatók és kutatások Budapest Főváros Levéltárában 2003-ban / 25–40. o.

előfordultak. Az említett nehézségekkel, kutatásökonómiai, -racionalitási okokkal függhet össze, hogy a kutatók igyekeznek „súlyozni" a forrásokat: döntően a bírósági iratok kerülnek terítékre, csupán alkalmilag merül fel egyéb, közigazgatási iratanyag. A BFL esetében is megfigyelhető az a területi levéltárakkal kapcsolatban általánosan tapasztalható ellentmondás, hogy jóllehet állományának tekintélyes részét a korabeli törvényhatósági, tanácsi szervezet- és intézményrendszerre vonatkozó forrásanyag képezi, az ezekre vonatkozó kutatói igény ugyanakkor másodlagos. Ennek felmerülésekor többnyire a jelenleg is működő utódszerv vagy intézmény részéről a jogelőd iránt tanúsított érdeklődés esetével állunk szemben, amelynek hátterében egyfajta identifikációs igény, illetve presztízsszempont érvényesítésére irányuló törekvés fedezhető fel. Némely esetben a kutatást viszont funkcionális, gyakorlati szempontok vezérlik, mint pl. „a Horthy és a Rákosi kor gyámhatóságának elemzése" megnevezésű — egyébiránt elakadt — kutatás esetében. Mint feljebb említettük, végképp periférikus a mai kutatók számára a korábbi időszakban olyannyira fontosnak tekintett vállalati, gazdasági iratok forráscsoportja. Néhány kutató ugyan 2003-ban is kézbe vett valamennyi gazdasági anyagot, szervezetorientált kutatásra azonban csak elvétve került sor. A radikálisan megcsappant számú hagyományos megközelítésű gazdaság- és ipartörténeti kutatás mellett akad példa ugyanakkor új szempontú, antropologizáló jellegű kutatási igény megfogalmazására is (pl. a szocializmus évtizedeiben a vendéglátóipari intézményekben foglalkoztatottak életmódja, munkakörülményei és a fogyasztási szokásai). A levéltárak őrizetében jelentős mennyiségű, a „hagyományos" gazdaságtörténet szempontjai szerint szerfelett értékesnek tekintett vállalati iratanyag lapul. Ezek forrásértékét a rendszerváltozás óta eltelt időszak azonban eléggé megkérdőjelezte, hiszen míg korábban a szocialista vállalat gazdasági önállóságának és jelentőségének kérdését, „függvény voltát" komoly formában fel sem volt vethetették, addig ez ma már közhely. Ironikusan azt is mondhatnánk, hogy bizony igencsak megrendült — levéltári szempontból is — az a bizonyos „alap"... A terjedelmes vállalati fondok a humánkörnyezeti adatokra vonatkozó iratanyagok között azonban ma még kiaknázatlan kincseket is találhatunk — jóllehet, ezek zöme a korábbi szemlélet alapján éppen nem tartozott a maradandó értékű iratok első vonalába (munkaügyi, esetlegesen fennmaradt személyzeti iratok és nyilvántartások, fegyelmi vizsgálati és panaszügyek iratai stb.). A változó történeti szemléletmód nyomán ezek nyilvánvalóan számot tarthatnak nem jelentéktelen kutatói érdeklődésre. Néhány jellemző vonás a kutatók társadalmi arcélének megrajzolásához A levéltári munka nem hétköznapi dolog. Egy nemrégiben Franciaországban végzett közvélemény-kutatás tanulságaként a publikum a levéltárakkal kapcsolatosan egyfajta „levéltári misztikát" érzékelt. Jóllehet, az alkalmi és a rendszeres könyvtárhasználók között is lényeges attitűdbeli eltérések léteznek, e különbség a levéltári kutatók esetében azonban még hatványozottabb. Vagyis, miközben egyre tágul az alkalmi, nem rendszeres levéltárhasználók köre, nemigen nő a levéltári kutatás sajátosságainak az ismertsége. Az alkalmi kutatók afféle „egyedi adatokat tartalmazó könyvtárnak avagy adattárnak" 35