Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. szám - A második nemzetközi szabvány: az ISAAR (CPF) / 32–70. o.

Nyelv: francia, származási ország: Franciaország

7 5.1 Azonosítási adatcsoport 5.1.1 Az entitás típusa Család 5 1.2 Kitüntetett névalak Dampierre esalád (Biville-la-Baignarde. la Forest, Grainville. Millancourt, Montlandrin. Sainte-Agathe. Saint-Suplix és Sélincourt urai, majd Dampierre márkijai és grófjai) 5.1.5 Egyéb névalakok Dampierre-Millancourt Dampierre de Millancourt Dampierre de Sainte-Agathe Dampierre de Sélincourt 5.2 Leírási adatcsoport 5.2.1 Működési idö 12. századtól napjainkig 5 2.2 Történet A még ma is leszármazottakkal rendelkező Dampierre család egy azonos nevű lovagi nemzetség leszármazottja, melyei a 12. századtól említenek FelsöNormandiában. Cimere „ezüst mezőben három fekete ruta, kettő és egy". Nemességet a pikárdiai mtendatűrában erősítették meg 1667 május 21-én és 1700. június 15-én. a kizárólag Adrién de Dampierre-re. Sainte-Agathe d'Aliermont urára visszavezethető bizonyságok alapján, aki 1525-ben elvette feleségül Isabeau Bernard-t. A leszármazás tőlük több ágon megy tovább. 5.2.3 llely(ek) Az első Dampierre-ekct. Elie-t és Guillaume-ot a normandiai bíróság (l'Eehiquier) ítéletei mint az Arques-i bailliage lakosait említik 1196-ban. A Sainte-Agathe-inak mondott ág — mára kihalt — a 17. században telepedett le Ponthieu-beli Yzengremer egyházközségben, amely azt a Millancourt-uradalmat is magába foglalta, amelynek nevét ez az ág a nemzetségnevéhez kapcsolta. A 18. században a Dampierre-Millancourt-ok az Antillákon telepedtek le. A 19. században Dampierre márkijai a Sainlonge-ban (Plassae), Agenais-ben (Sauveterre d'Aslaffort) és Anjou-ban (le Chillon) fekvő birtokaikon osztoztak. 5.2.4 Jogállás 5 2 5 Funkciók, tevékenység, hatáskör A 15. században Jourdain, Dampierre és Biville ura. „asztalnokmester

1

" (panetier du roi), Mouiineaiix kastélyának (llauts-de-Seine) védelmében tűnt ki. Egyik Ha. Ileetor. XI. Lajos belső köréhez tartozott (maítre d'hőtel). másik Ha, Guillaume pedig Normandia kormányzója volt. A 18. században Marc-Antoine, akit Dampierre márkijának mondanak (16761756). XV. Lajos királyi vadászatokban közreműködő udvari nemese (gentilhomme des chasses et plaisir), számos kürtlanfár szerzője. A 19. században Aymar. Dampierre márkija (1787-1845), Waterloo után a Bourbonok támogatójaként tűnt fel, 1827-ben Franciaország pairje lett. Fiát, Elie-t, Dampierre márkiját (1813-1896) 1848-ban Landes képviselőjévé választották, támadta Napóleon személyi politikáját, majd a december 2-i államcsíny után visszavonult a politikától. 1871-ben Landes képviselőjeként a Nemzetgyűlésben a monarchia 1871-1872-es restaurációjának előkészítésében játszott szerepet, és hozzájárult Thiers megdöntéséhez 1873-ban. Elie unokája, Jaccmes, Dampierre márkíja (1874-1947), az École des Charlres hallgatója, történész. Részt vett több intézmény irányításában (Société d'information documentaire: elnök, Agence francaise pour la normálisadon: igazgató választmány elnöke), valamint Maine-et-Loire megyében viselt funkciót (conseiller generál). 7 Fordította Nagy Ágnes (BFL), közreműködött Kis Péter (BFL). 67