Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. szám - A második nemzetközi szabvány: az ISAAR (CPF) / 32–70. o.

rendszerről, csupán annak kísérletéről." A 10/2002-es NKÖM rendelet (60. §-ának) végrehajtása keretében most készülő Egységes Elektronikus Levéltári Nyilvántartási Rendszer azonban már más távlatokat nyithat: ennek vezetése kötelező valamennyi közlevéltár számára, és úgy tudjuk, lehetőséget nyújt — lényegében ISAD (G) alapú — fond- és állagismertetö leírások készítéséhez is. Az iratanyagok egységes szerkezetű leírásán kívül is, amennyiben minden közlevéltár elkezdi feltölteni adatokkal a rendszert, már az egyes iratanyagok (és fondismertetők esetében iratképzök) megnevezése kapcsán, szinte azonnal felmerül a névtér-kezelés szükségessége, ehhez teremt alapot az ISAAR (CPF). Úgyszintén felvetődik az ISAD (G) és az ISAAR (CPF) használata során a hozzáférési pontok szabályozásának kérdése, azaz egységes módon kell szabályozni a levéltári anyagok megnevezéseit (címeit) és a fondképzők megnevezésének módját. Hozzá kell tennünk, hogy bár elsődlegesen az iratképzők leírását tűzte ki célul jelen szabvány, de az alkalmas minden egyéb kontextusban előkerülő szervezet/testület, család, személy stb. levéltári azonosítására, így az egyes iratok, ügyiratok szintjére lemenő levéltári adatbázisokban felbukkanó személyek, intézmények stb. adatainak azonosítására és összekapcsolására: gondoljunk pl. két különböző levéltárban készített családi levéltári anyag feldolgozása esetén előbukkanó azonos családra, vagy személyekre, vagy éppen egy levéltáron belül az egy személyre vonatkozó hagyatéki ügy, végrendelet, házassági szerződés, válóper különböző fondképzőknél található adatainak összekapcsolására, HL az azonos nevű személyek egyértelmű szétválasztására pl. a hagyatéki iratokat feldolgozó adatbázisban szereplő orvos Kovács Józsefet az ügyvéd Kovács Józseftől való megkülönböztetésére. De nem csupán a levéltári feldolgozómunkára kell gondolnunk! Ez az azonosítási leíró rendszer lehetővé teszi a többi közgyűjteménnyel történő együttműködést és adatcserét is, így pl. egy festő levéltárban található iratait össze lehet kötni az illető művész múzeumban őrzött festményeivel, vagy egy könyvtári kézirattárban található hagyatékával, sőt a róla szóló könyvek bibliográfiai tételeivel is. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ISAAR (CPF), az ISAD (G)-hez hasonlóan, nem egy az egyben kötelezően alkalmazandó szabvány, nem váltja ki a nemzeti szabványok és szabályozások kidolgozását, hanem éppen azokhoz nyújt egységes szakmai szempontrendszert. Amennyiben a levéltáros szakma hajlandó elkészíteni és elfogadni az ISAAR (CPF) magyarországi adaptációját, és ennek informatikai megvalósítása is megtörténne, ecsetelnünk sem kell, milyen gyakorlati előnyökkel járna mind a levéltárak, mind pedig használóik számára. És végül még egy szempontot szeretnénk kiemelni: a nemzetközi szabványok adaptációja és egységes informatikai környezetben történő alkalmazása lehetőséget teremtene a hazai levéltári hálózaton túlnyúlva, a Kárpát-medence és a Nagyvilág magyar provenienciájú (HL hungarika vonatkozású) levéltári kincseinek virtuális (újraegyesítésére is. 11 Az ISAD (G)-kompatibilis levéltári leírás BFL-ben kidolgozott magyarországi adaptációját Id. SZEGŐFi ANNA: Fondismertetö (fondtörténeti bevezető) tanulmányok készítése a BFL-ben. Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. sz. 22-46. A Regsitrum kapcsán elsősorban nem az informatikai megvalósításra, hanem a levéltárelméleti megalapozottságra utaltunk. 34