Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. szám - Horváth J. András: Módosuló társadalmi igények, új iratértékelési szempontok, intézményi reform: a 2004. évi XV. bécsi levéltári világkongresszus néhány előadása / 3–11. o.

Az autoritás kérdése mindjárt a kutatási szabadság érvényesítése kapcsán felmerült, amelyet mindenkor a konkrét hatalmi érdekek szerint gyakoroltak. A tudományos kutatók ilyen értelemben mindig privilegizált hatalmi tényezőknek számítottak. A nagy bizonyító rendszerek elfogadott igazoló elemeivé, segédeszközeivé válnak a klasszikus kutatási technikák. Rosenberg a levéltáros forrásbiztosító tevékenysége nyomán, annak a történeti igazságot meghatározó szerepére igyekszik rámutatni. Nem elhanyagolható körülmény ebben az összefüggésben az alkalmazott rendszerező-rendteremtő levéltári tevékenység. Felveti azt a problémát, hogy miközben a Braudel utáni történetírás olyan kérdésekre keresi a választ, amelyek a levéltári anyag újfajta megközelítését igénylik, és erőteljes a levéltári forrásbázisra alapozó "hagyományos" történetírással szembeni kritika; addig a poszt-szovjet térségben ezen folyamattal némileg szemben viszont, a ledobott ideológiai kényszerzubbony feletti öröm nyomán a hatalmi hatótényezőkre irányuló immáron tényeken alapuló hagyományos kutatási igények erősödtek meg. E végső soron politikai természetű kutatási igényektől függetlenül lehetünk tanúi a történelem alulnézetből, avagy egyéb optikából típusú különféle szempontú megközelítéseknek, amelyek olyanfajta dokumentációt és kutatási segédleteket igényelnek, amelyek vagy teljességgel hiányoznak vagy közvetlen és rutinszerű módon igen nehezen férhetők csak hozzá mind az állami mind a helyi levéltári iratok esetében. Hatalom és forrásbiztosítás összefüggésében felveti az igencsak aktuális és izgalmas kérdést: Mely történeti tényezőket/szereplőket iktatnak ki az irattári tervek?; Kiket akar törölni a jelenkori szemléletmód a jövendő kutatási lehetőségek köréből? Megállapítása szerint, ezzel összefüggésben egyre nyilvánvalóbb az eddig mellékesnek tekintett forrástípusok jelentősége: a magániratoké, a.jogszolgáltatási iratoké, mindazoké, amelyek a nem autoritatív történetírás megvalósítása szempontjából kiaknázható adatokat rejtegetnek. Az alternatív, avagy rejtett történelem megértése/megírása az eddigi gyűjtőterületi tevékenység áthangszerelését, eddig mellőzött iratok és iratképzők képbe hozását igényli, miközben a hagyományos forrástípusoknak is új fajta, igényeknek kell megfelelniük. Lényeges probléma ezért a segédletek, lekérdezőfelületek alkalmasságának kérdése. Az élményként megélt múlt valóságának dokumentumai bajosan deríthetők fel a manapság használatos segédletekkel, keresőrendszerekkel — állapítja meg többek között a kissé provokatív hangvételű, ám gondolatébresztő dolgozat. Hasonló kérdések köré rendeződött Hermann Rumschöttel „Levéltárak és történeti kutatás: a kapcsolat újraértelmezése?" című előadása is.

10 A 19. század előtti jobbára jogbiztosító funkciót a történeti és történeti segédtudományi korszak követte, ami a nemzeti történelem nagy korszakait állította az előtérbe. Az utóbbi 50 évben viszont a levéltárak aktuális igényeket is igyekeznek kiszolgálni, amellyel párhuzamosan haladt a levéltártudomány önálló diszciplínává válásának folyamata. Ennek néhány oka: a tömeges irattermelés, a megoldatlan iratértékelési kérdések, az iratképzők helyzetének problematikája, a jogi, jogosultsági (illetékességi) kérdések, a levéltári intézményrendszer differenciálódása. A levéltáros helye máig eldöntetlen: vajon a levéltárosnak pusztán csak rendelkezésre kell bocsátania az őrzésére bízott iratokat, avagy közvetett vagy közvetlen módon részt is kell vennie a kutatási folyamatban? 10 RUMSCHÖTTEL, HERMANN: Archives and Historical Research: A Connection lo Redefme? 1