Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Szlabey Dorottya: Beszámoló a Münchenben 2004. július 19–30. között tett tanulmányi látogatásokról / 77–84. o.

BESZÁMOLÓ A MÜNCHENBEN 2004. JÚLIUS 19-30. KÖZÖTT TETT TANULMÁNYI LÁTOGATÁSOKRÓL A Bajor Oktatási, Kulturális és Tudományos Minisztérium támogatásával és a Magyar Országos Levéltár hozzájárulásával 2004. július 19-30. között lehetőségünk nyílt Meggyesfalviné Ádám Ágnes Országos Széchényi Könyvtárban dolgozó restaurátorral levéltári, könyvtári és múzeumi restaurátor műhelyek meglátogatására és szakmai eszmecserére az adott intézményekben. A tanulmányutat egy, a közép-kelet európai országok kulturális területen dolgozó szakemberei számára létrehozott program biztosította, amit Dr. Gábriel Silagi koordinált. A 2004. július 19-30. között eltelt két hétben három intézmény négy műhelyében és az Egyetemi Könyvtárban tettünk látogatást. A restaurátorműhelyekben több (2-3) napot töltöttünk, ahol a német kollégák előre készültek különböző munkákkal. Megérkezésünk másnapján, reggel a Bajor Tartományi Levéltárban fogadott minket Prof. Dr, Joachim Wild, az intézmény igazgatója, aki röviden ismertette a levéltár létrejöttének és a gyűjtemény gyarapodásának folyamatát. A Wittelsbach család levéltára alapozta meg a Tartományi Levéltárat, amely a második világháború után költözött a hajdani Hadügyminisztérium épületébe. Az új épületrész 1978 körül készült el. A bevezető szavak után az igazgató úr kérésére egy kolléga a levéltár raktárába kalauzolt minket. A hidegháborús időszak miatt sok bunkerszerű raktárhelyiséget építettek, ahol ma is a legértékesebb dokumentumokat őrzik. A biztonsági vasajtókkal elzárt vastag falú helyiségekben a klíma megközelítőleg állandó. A többi részt sem klimatizálták, de a falvastagság miatt a külső változásokra a belső környezet csak lassan reagál. A rendszeres takarítást eddig nem tudták megoldani, csak időszakonként van rá lehetőség. Megtekinthettük a nagy térképgyűjtemény egy részét. A közepes méretű, vászonra kasírozott térképeket állapotuktól függően általában függesztve tárolják, felső szélükön két fémléc közé szorítva, ami görgőkön, mennyezeti sínen kihúzható a két fal menti sor közti folyosóra. A nagyméretű térképek tárolására savmentes papírral borított, nagy átmérőjű hengereket használnak, amire két réteg poliészter textil lap közé helyezve tekerik fel a műtárgyat. A poliészterlapok egyik végét a hengerhez rögzítik, míg a másik végét a műtárgyon túl tépőzárral önmagához, a kisméretűeket pedig térképtároló szekrényben, fiókban tárolják. Bajorországban itt őrzik a legtöbb oklevelet. A megszüntetett kolostorok levéltári anyaga is ide került. Tudományos feldolgozásuk folyamatos. Eddig a 12. sz. előtti anyaggal végeztek, ezek már csak különleges indoklással kutathatók vagy rövid időre, maximum három hónapra állíthatók ki. A restaurált, kiterített pergamen okleveleket lapos, szürke, savmentes kartonból készült dobozokban tárolják. Csak az újabbakban alakítottak ki a pecsétnek külön mélyedést, hogy mozgatás közben se mozduljanak el. A dobozok polcokon, egymás fölött 3-5 darabonként sorakoznak. A jó állapotú, eredetileg hajtogatott okleveleket savmentes borítékban helyezték el. A korai, tekercs formátumúaknák speciális dobozokat készítettek, hogy továbbra is eredeti formában őrizhessék meg ezeket. Az iratcsomók két papírlemez között átkötve állnak a polcokon. Sok új, 20. századi anyag kerül be, amik kapcsokkal összetűzve külön helyen még rendezésre várnak. Prob77