Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - MÉRLEG - Katona Csaba: ACTA tanulmányok I. 2004. Szerk. Csurgai Horváth József, Kovács Eleonóra. Székesfehérvár, 2004. / 62–64. o.

erőket, amelyek révén Fehérvár az ország kiemelkedő városa volt az Árpád-korban, majd pedig később is lehetővé tették, hogy ha nem is oly mértékben, mint korábban, de továbbra is jelentős település maradjon. A szerző arra is kitér munkájában, hogy a modern makró- és mikrotörténeti kutatásokra alapozó városmonográfia megjelenése, ahogy számos más település esetében, úgy Fehérvár esetében is, még várat magára. Bana József, Győr Megyei Jogú Város Levéltára igazgatója a rövid, ám alapvető információkat hordozó bevezetőt követő forrásközlésében az 1846-tól Győrben megjelenő, de országosan jelentőségű lap, a Hazánknak fehérvári vonatkozású, ezen belül a biztosításokkal foglalkozó híradásaira hívja fel a figyelmet. A bevezetőben a szerző rámutat, hogy a közzétett publicisztika nem csupán a helyi viszonyokat tárgyalja részletesen, de országos problémákhoz (a biztosításügy történetéhez) is számos adalékot szolgáltat. A Baranya Megyei Levéltár főlevéltárosa, Márfi Attila kedvelt kutatási témájának, a színjátszás történetének egy újabb szeletét tárja fel igényes gonddal megírt tanulmányában: döntően a 19. századra fókuszálva Pécs és Székesfehérvár színi kapcsolatait mutatja be, az előzmények részletekbe menő ismertetése után külön hangsúlyt helyezve a Székesfehérvári Nemzeti Játszótársaság pécsi vendégszerepléseire. A szerző több évtizede szisztematikusan foglalkozik a hazai színjátszás múltjával, nem véletlen, hogy az íráson mindvégig érződik; biztos kézzel vezette a tollat. A következő munka a 19-20. század fordulójának egyik fehérvári különce, Simli Mariska sajátos vonásokat mutató élettörténetét taglalja Kovács Eleonóra, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltárának levéltárosa tollából (a szerző társszerkesztőként is jegyzi a tanulmánykötetet). A kortársait rendre megbotránkoztató, hol papi öltözetet, hol férfikalapot hordó Mariska bölcseletet és hittant hallgatott a fővárosban, életét kisebb-nagyobb skandalumok sorozata övezte, míg betegen és szegényen el nem hunyt a Monarchia időszakának ez a rendkívül érdekes, ám napjainkra elfeledett egyénisége. Harmat József, a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár könyvtárosa az a 19. sz. neves, fehérvári születésű orientalista tudósának, Goldziher Ignácnak állított emléktábla felállításának történetét vázolja fel igényes alapossággal megírt tanulmányában, a konkrét történeten túl jó érzékkel villantva fel a Trianon utáni Magyarország atmoszféráját is. A kötet következő szerzője, Kazai Viktor ügyvéd dr. Zavaros Aladár, Székesfehérvár 1919-1930 között működő polgármestere sikkasztásos bűnügyét tárja fel írásában. A polgármester elsőrendű vádlottként állt a Bűntető Királyi Törvényszék elé. Majd fél évig húzódó vizsgálati fogság, valamint egy évnél tovább tartó per során tárta fel a sikkasztás szövevényeit a törvényszék, amelynek ítélete Zavarosra nyolc havi börtönt rótt ki. Keresztessy Csaba, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal főtanácsosa és Simon Zoltán, az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ régésze az alcsúti Habsburg-uradalom két majorságának építéstörténetét dolgozta fel, rámutatva, hogy a majorság épületei jelentős művészeti értéket képviselnek. A komplex levéltári, múzeumi, könyvtári kutatás, valamint az ezzel párhuzamosan elvégzett terepbejárás révén ismertté váltak az épületek létrejöttének körülményei, az átalakítások, funkcióváltások is. 63