Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Siptár Dániel: A Domonkos Rend Római Központi Levéltárának magyar vonatkozású és eredetű anyaga / 14–38. o.

tartomány 18. sz. eleji állapotáról, az ausztriai házakon kívül beszél a hét magyar kolostorról is (pp. 1-28). A Liber L-ben szintén a magyar tartományról készült két beszámolót olvashatunk, ezek azonban a 17. sz. első harmadában készültek, amikor Magyarországon a rend nem voltjelen (pp. 252-269). A két részre osztott Liber AAA mindkét része igen értékes szövegeket rejt: az elsőben egy 1754. évi keletkezésű leíró mű található az Erdélyi Fejedelemségről és a benne lévő egykori domonkos kolostorokról {Parte príma ff. 342r-386v), a másodikban pedig egy a pécsi rezidenciáról szóló 1720-ban elkezdett és 1756-ig kiegészített írásra lelhetünk {Parte seconda ff. 700r-708v). Végül a Liber DDD-be a Provincia Hungáriáé szintén 18. századi leírását kötötték be, amelynek első része a középkori tartományról, a második pedig a 17. századi visszatérésről és az azt követően kibontakozó életről szól, kiegészítve az egyes kolostorok (ezúttal azonban csak Szombathely, Vác és Pest) bemutatásával. Magyar vonatkozású anyagot végül egyes további fondfőcsoportokban is találhatunk, természetesen jóval kisebb mennyiségben. Iványi Béla szerint az I. szériában, a pápai bullák között is előfordul ilyen, ezek jó része azonban nyomtatásban is megjelent.

22 A korábban említett V. főcsoport bizonyára szintén tartalmaz a magyar kolostorokkal kapcsolatos iratokat, hiszen ebben a legutóbbi rendfőnökök regisztrumai mellett a korábbiak leveleinek fogalmazványait és a többi hozzájuk kapcsolódó dokumentumot is őrzik, amelyek egy kis része feltehetőleg magyar ügyeket érint. A IX. fondfőcsoportban elhelyezett rendi statisztikák aló. századtól indulnak, a különböző tartományok részletes adatait pedig a 18. századtól tartalmazzák, így egy tüzetes kutatás ezek között is rábukkanhat barokk kori, Magyarországra vonatkozó forrásokra. A rendi szentek és boldogok aktái között pedig természetesen Árpád-házi Szent Margitéit is fellelhetjük a X. 1930-1933. fondokban.

23 A XVI. szériában számunkra érdekes dokumentumok létét a Magyarországon legjelentősebb domonkos konfraternitás, a Rózsafüzér Társulat anyagában remélhetjük, míg a harmadrendi iratok között (XVII.) bennünket érintően csak modern darabok találhatók, mivel a kora újkorban a világi domonkosoknak ez az intézménye nem működött Magyarországon.

24 A vegyes XX. főcsoportban pedig a Birodalom 17. és 18. századi történetével kapcsolatos dokumentumok rejthetnek magyar vonatkozású adatokat. A Domonkos Rend Római Központi Levéltárában — ahogy arról már szó esett — Iványi Béla volt az első szisztematikus feltáró munkát végző kutató. 1927-ben kilenc hónapot töltött itt, amelynek során igyekezett a magyarországi domonkosokra vonatkozó összes forrást felkutatni és lemásolni. Valóban áttekintette a szinte teljes anyagot, a legnagyobb figyelmet azonban a IV. fondfőcsoportra, a generálisok regisztratúrakönyveire fordította, amelyből az összes középkori magyar vonatkozású utalást kicédulázta. Jegyzeteiből több kutató dolgozhatott, juttatott egy másolatot a Magyar Domonkos Rendtartománynak is. Feltehetőleg e másolat részletét képezik azok a jegyzetei, ame22 IVÁNYI BÉLA: A Szent Domonkos-rend római központi levéltára, i. m. 11. 23 A IX. és X. fondföcsoportok a levéltár új katalógusában: HERNÁNDEZ, R.-FORTINI, R.: i. m. Vol. I. 192-206; 207-291. A XII. fondfőcsoport katalógusában két, feltehetőleg Magyarországhoz csak érintőlegesen kapcsolódó fondot találunk a Hungária címszó alatt. 24 MOLNÁR M.:i. m.310. 25 A XVI., XVII. és XX. fondfőcsoport a katalógusban: HERNÁNDEZ, R.-FORTINI, R.: i. m. Vol. IV. 227-242., 243-246., 273-282. 21