Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Siptár Dániel: A Domonkos Rend Római Központi Levéltárának magyar vonatkozású és eredetű anyaga / 14–38. o.

is megváltozott, érdemes röviden összefoglalni ezeket, mielőtt a főcsoport magyar vonatkozású anyagát bemutatnánk. A török hódítás és a protestantizmus elterjedése következtében a domonkos rend a 16. sz. végére eltűnt Magyarországról. A magyar rendtartomány már 1569-ben olyan kevés kolostorral és szerzetessel rendelkezett, hogy a megmaradtakat ebben az évben, majd 1608-ban ismételten a cseh provinciális hatáskörébe utalták. 1580-ban szervezetileg egyesítették őket a stájer és karinthiai kolostorokkal, amelyek a 15. sz. végétől önálló kongregációt (Congregatio Styriae et Carinthiae) alkottak. A Provincia Hungáriáé formálisan csak 1611-ben szűnt meg, amikor a hozzá csatolt kolostorokkal együtt a Provincia Teutoniaeba tagolták be. Magyarország területe tehát, amelyen azonban ekkor nem működött domonkos kolostor, a német rendtartományhoz, azon belül az említett kongregációhoz tartozott. A domonkosok 1638. évi szombathelyi megtelepedésekor ugyanez volt a helyzet, azonban négy évvel később, 1642-ben újra megalakult a rendtartomány egyetlen rendházzal, Provincia Hungáriáé Sancti Martini néven. A korábban hozzá tartozó kongregáció az új tartományfőnök irányítása alá került, míg végül 1703-ban, amikorra Magyarországon hétre nőtt a domonkos házak száma, a Provincia Hungáriáé joghatóságát kiterjesztették a stájerországi és karinthiai, továbbá az ausztriai és tiroli kolostorokra is. II. József uralkodása idején a rendeknek különböző korlátozásokat kellett elszenvedniük, ezért a magyar tartomány kapcsolata megszakadt Rómával, a rendházak száma pedig húszról nyolcra csökkent. Ezeket 1857-ben a cseh- és morvaországi kolostorokkal egyesítették Provincia Imperii néven, majd 1905-ben ismét elválasztották tőlük. Az osztrák és magyar területeken működő tartomány neve Provincia Austriaco-Hungarica lett. Végül 1938-ban a magyar házakat rövid időre, 1950-es feloszlatásukig újra Provincia Hungáriáé név alatt önállósították.

16 A Provincia Hungáriáé történetéhez a XIII. 79 300-80 602. fondok (összesen 15) szolgáltatnak adatokat. A magyar kolostorok hovatartozásának változásai miatt azonban ezek csak a 17. századi visszatelepüléstől az 1857-ig terjedő időszakból, ill. a magyar provincia 1938. évi, osztrák házaktól való függetlenedésétől kezdődő évekből tartalmaznak iratokat. Ezek közül a legjelentősebb gyűjteményt azoknak a leveleknek a csoportja alkotja, amelyeket a tartomány provinciálisa és szerzetesei Rómába írtak. A középkorból egyáltalán nem maradtak fenn nyomai a kapcsolattartásnak a központtal, sőt a visszatelepülés utáni évtizedek dokumentumai közül is mindössze egyetlen, 1668ból származó levél lelhető fel a fondban. 1700-tól 1769-ig azonban szinte teljes sorozata maradt fenn a leveleknek. Ezek a 79 410. és a 79 412. fondokban találhatók meg (1700-1738 és 1739-1769), szálas anyag formájában, a keletkezésük évei szerint csomókba rendezve, azonban minden további számozás nélkül. Mivel az osztrák kolostorok a magyar házakkal ebben az időszakban is azonos tartományba tartoztak, sőt a Provincia Hungáriáé központja a dél-tiroli Bolzanóban volt, ezeknek a leveleknek a túlnyomó többsége is az osztrák domonkosok által, ausztriai házakból íródott. Ezek közül azonban nem egy mégis magyar ügyekkel foglalkozik, a magyarországi domonkosok 18. századi történetének kutatója számára tehát érdemes a teljes levelezést áttekinteni. A levelek soraiból több, eddig kevéssé ismert, mégis nagyobb jelentőségű ügy 16 GERDENICH MÓRIC: A rendtartományok vázlatos története. A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből. 359-404. 376-378. 19