Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - HÍREK - Sipos András: Beszámoló a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Szakmai Napjáról / 55–57. o.

jelenleg is intenzíven, fiatal kutatók bevonásával folyó kutatáshoz és mikrofilmezéshez, bár ezek értéke nagyban függött a rendelkezésre álló segédletek színvonalától. (Az előadó megemlítette, hogy a levéltárosok jelentős részét ez a feladat a központi utasításra végzett munkásmozgalom-történeti gyűjtésekre emlékeztette, ez is hozzájárulhatott a színvonal egyenetlenségéhez.) Nóvák Veronika e jegyzékek adatait összegezte az akkori 36 járási levéltár szintjén. Szlovákiában 1939 áprilisától léptek életbe jogfosztó rendelkezések, és a szlovák közigazgatás valamennyi járási hivatalának anyagában találhatók ezzel kapcsolatos dokumentumok. Különösen gazdag ilyen vonatkozásban a poprádi, a késmárki, az illavai, az eperjesi és a tapolcsányi járási hivatalok irategyüttese. A zsidók táborokban való összpontosítására és deportálására vonatkozóan főleg a táboroknak helyet adó járásoknál található anyag, így a zsolnai, a. poprádi és az eperjesi hivataloknál. A helyi közigazgatási szervek fondjai mellett érdekesek a Hlinka-gáráák helyi szerveinek néhány esetben megmaradt iratai. Az egykori magyar közigazgatási szervek iratai közül a lévai, a komáromi, a vágsellyei, a somorjai és a kassai főszolgabírói hivatalok iratait emelte ki az előadó. A világháború után működött járási és helyi nemzeti bizottságok iratai is bőven tartalmaznak az üldözöttekről készült utólagos kimutatásokat, és a járásbíróságok holttá nyilvánítási iratai is a holokauszt fontos forrásai között jönnek számba. A Szlovákiai Nemzeti Levéltár holokauszt-anyagáról a levéltár igazgatóhelyettese, Eva Vrabcova adott áttekintést. Az akkor szlovák állam területéről két nagy hullámban történt meg az összességében mintegy 89 000 főnyi zsidóság zömének deportálása németországi koncentrációs táborokba. Nagyobbrészt 1942 márciusa és októbere között, ezután főleg olyanok maradtak vissza, akik szakképzettségük miatt nehezen voltak nélkülözhetők. 1944 őszén, a szlovák nemzeti felkelés leverése és az ország német megszállása után kezdték újra az ott maradottak összegyűjtését és kiszállítását. Ez már a németek közvetlen irányítása alatt történt, így erre vonatkozóan Szlovákiában kevés iratanyag található, az 1942. évi, a szlovák hatóságok által végrehajtott deponálási hullám viszont aránylag jól dokumentált. A Nemzeti Levéltárban a deportálás előkészítését szolgáló összeírások találhatók a zsidó lakosságról, valamint a munkaképes korú férfinépességet felölelő ún. besorolási listák, amelyek a szerint csoportosították őket, hogy milyen munkára voltak képesek. Listák készültek az összpontosító állomásokra szállítottakról és az innen koncentrációs táborokba elindított transzportokról is. Az 57 ismert szállítmányból 48-nak a listája van a levéltár őrizetében. Az egyes deportált személyekről kartotékok készültek, amelyek 47 745 főről találhatók meg, és mintegy 40 000 nyilvántartó karton olyanokról, akik az első szakaszt követően vagy bizonyos kivételezések, vagy munkatábori fogság miatt még Szlovákiában voltak. A munkatáborokra és az ott őrzöttekre vonatkozó irategyüttesek is fennmaradtak. A hazai forrásokra rátérve, Kalákán Lászó, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának vészkorszakra vonatkozó anyagáról adott áttekintést. A legtöbb adatot értelemszerűen a háborút követő felelősségre vonás során keletkezett nyomozati, vizsgálati és peres iratok nyújtják, és a második világháború előtt és alatt keletkezett dokumentumok is jórészt ezek irategyüttesének részeként kerültek a levéltárba. (Hozzá kell tenni, hogy ilyen tekintetben az anyag részben párhuzamosságokat, átfedéseket mutat más levéltárakéval. Olyannyira, hogy sokszor teljesen esetleges, a népbírósági perek közül melyeknek az anyaga került, a belügyi szervektől az ABTL elődeihez az illetékes levéltárak megfelelő bírósági fondjai helyett.) Az ÁBTL anyagának egyik sajátosságát az 56